<b>Az Erő árnyéka</b>
<i>by the eraser</i>


I. Fejezet
A kezdetek



Az én történetem 572-ben kezdődik, egy teljesen más világban. Békésen, harmoniában éltem a barátaimmal, és a szüleimmel 6 hosszú éven át.
Soha nem felejtem el azt a napot mikor 17 éves lettem. Éppen vacsoráztunk, mikor Daniel berontott az ajtón.
Valami olyasmit láttam rajta, amit eddig még sohasem: nyugtalan volt, és megállás nélkül zihált.
Nem volt időnk kérdezni, szinte azonnal ordította, hogy támadnak a Vestburg-iak!
Azt hittem csak viccel, de mikor kiszaladt az ajtón, láttam hogy a lába erősen vérzik. Daniel-t eltalálta egy íjász.
Mire kiértem a város főterére, áttörték a kaput, és a védelmünket a földel egyenlővé tették. A városunknak annyi.
Ahogyan a lovasok betörtek, rengeteg  embert lemészároltak, a szüleimet is beleértve. Meg sem tudtam mozdulni a rémülettől, miközben egy lovas felém tartott.
John megfogta a vállam és futottunk az istállóba.
Mikor odaértünk, John a következőket kiáltotta felém:
-Gyere, vigyél egy lovat sietnünk kell!
-A többiekkel mi lesz?
-Ne törődj, vele már meghaltak!
-Nem megyek el nélkülük!
-Ha nem akarsz itt megrohadni, kénytelen leszel!
-Nem érdekel, nem megyek el addig míg nincsenek itt!
-Cselekedj belátásod szerint, az átjárónál várlak. De jól figyelj, amint kiteszik a zászlót, elindulok Stardust-ba.
Bólintottam, és elindultam Daniel-ért és a többiekért. Először a városháza környékén kezdtem a keresést. Szinte azonnal megtaláltam Allen-t aki a ruháit szedte egy szalmazsákba.
-Allen!
-Maestro!
-Figyelj rám, rohanj az istállóba, és menj a titkos átjáróhoz. Ott John fog várni, és elindultok Stardustba!
- Stardust-ba?
-Igen,Menj!
- Veled mi lesz?
- Megkeresem a többieket.
- Inkább veled tartok.
- Rendben.
Kicsit megkönnyebültem, hogy már nem egyedül vagyok. Az idő ellenünk dolgozott, sietnünk kellett. Kürtszót hallottunk, és a lovas katonák kivonultak, a falakhoz.
- Miért mentek el? - Kérdeztem.
- Ez rossz jel, az íjászok fel fogják gyújtani a házakat.
- Akkor siessünk!

Mentünk és a régi sikátornál megtaláltuk Danielt, aki a földön feküdt.

- Daniel!
- Mi a fenét csináltok még itt? Menjetek azonnal a városból!
- Nélküled nem!
- Allen! Vidd el danilet az istállóba, és a titkos átjáróhoz. Siess!

Már megint egyedül maradtam, és most nagy nyomás volt rajtam. Hol keressem a többieket? Bevillant egy emlék mi még 569-ben  történt.

Ott voltam Én, Daniel, John, Allen, Thomas, Joey, Mary, Ellis, Aaron és Billy. Mind a 10-en.

-Figyeljetek most rám, ha netán lesz valami gond a várossal, adjunk meg egy pontot, ahol összegyűlűnk, és a többit megvitatjuk. Mondta Aaron.
- Legyen a városháza! Szólt rögtön Ellis.
- Az nem jó, nem túl biztonságos. Cáfolt rá Billy.
- Olyan kellene amit rajtunk kívül senki nem ismert. Szóltam bölcsen.
- A pince a sikátor alatt! Mondta Mary
- Igen! Mindenkinek jó? Kérdezte Aaron
- Igen tökéletes, akkor ez megvitatva megetünk végre? nyugtalankodott John
- Igen mehetünk.

Hát persze a többiek biztos a pincében vannak. Elindultam gyorsan, mert szorongatott az idő. A mi városunkban az volt a jó, hogy minden közel volt, mindenhez. Nem kellett sokat gyalogolni.
Oda is értem a pincébe. Eltoltam a rácsot, és leugrottam. Valamire ráestem lefelé.
Joey volt az.
-Joey? Kérdeztem.
- Maestro? Hogy kerülsz ide?
- emlékeztem, de azonnal el kell hagynunk a pincét! A többiek hol vannak?
- Itt.
- Mindenki?
- Igen mindenki. Szólt áron.
- Menjünk innen, az íjászok fel fogják gyújtani a házakat!
- Mivan? Kérdezte furcsa hangon Ellis.
- ne kérdezz hanem induljunk. Kövessetek!

Elindultunk 7-en az istállóba, felkaptunk egy-egy lovat, és vágtattunk a titkos átjáró felé. Ott volt John, Daniel, és Allen.
Szólt John mély hangon:
- Induljunk Stardust-ba!
- Rendben, itt már úgysincs semmi. Mondtam.

És 10-en elindultunk Stardust-ba. Hosszú, és veszélyes út igérkezett.



II. Fejezet
Az ismeretlen




Kb. 3 napja utazhattunk, mikor a lovam szomjan halt. Meg kellett állnunk, Daniel miatt is.
Letáboroztunk éjszakára. Mary ellátta Daniel sérülését.

- Már rendben lesz, de még nem állhat lábra egy ideig.
- Meddig? Kérdezte gyankvón Thomas.
- 1 hét.
- 1 hét??
- Igen.
- Nem gond feltesszük majd egy lóra. De aludjunk, mert holnap indulunk. Válaszoltam.

Az éj közepén, éles sikításra ébredtem fel. Azt hittem valamelyik lánny, körülnéztem, de ők csendesen aludtak.
Én is vissafeküdtem. Hamarosan jött még egy sikítás hangosabban. A közeli erdőből jött. Feláltam megnézni, de nem találtam semmit.
Visszafordultam. Nem telt el egy pillanat és jött a következő, majd egy lángcsóva indult el sebesen.
Ehhez foghatót még nem láttam, azt hittem káprázik a szemem. Egy csuklyás alaktól jött a lángcsóva. Valószínűleg egy vadász volt, aki éppen teszi a dolgát, egy tüzes nyíllal.
Belenézett a szemembe, és elindult felém.

- Elejtette a vadat?
- Ahtum shavira. Hangzott a szájából.
- Micsoda? kérdeztem udvariasan.
- Nem állat volt. Válaszolta.
- Hát mi?
- Ahtum shavira. ismételte.
- Mi az az aktum shavia?
- Nem aktum shavia, hanem Ahtum Shavira.
- Értem, de..
- Egy erdei fenevad. Itt különösen sok van belőle.

Nem volt teljesen komplett az idegen.

- Láttam hogy kilőtt egy tüzes nyílat, de nincs az íj magánál. Elhagyta?
- Nem hoztam íjat. Nincs rá szükségem. Szeretnéd megnézni az ahtum Shavira-t?
- Igen.

Elvitt a következő fasorba, alig bírtam követni, olyan gyorsan járt a lába az idegennek.

- Itt van.

Ereimben megdermett a vér. Egy ilyen állatfajt még életemben nem láttam.
Szinte leírhatatlanul nézett ki.  Nyálkás volt a megperkelt bőre ( ha egyáltalán az volt rajta), és kék barázdák járták körbe a testét.
Csodálatos látvány volt.

- Egyedül vagy fiam?
- Nem, van rajtam kívűl még 9 barátom nem messze innen, az egyikük megsérült, de stabil az állapota. És maga?
- Egyenlőre, igen.
- Rendben, viszlát.

Visszamentem a táborba és összerogytam a fáradtságtól.


<b>III. Fejezet.
Stardust felé</b>



Reggel arra ébredtem, hogy tűz van. Joey sütött valami négylábú állatot. Azt hiszem vaddisznó volt.
Még mindig azon töprengtem, hogy mi történt az éjjel. Álmodtam volna? Ki van zárva. Biztos egy olyan álalt volt amit nem ismerek. Nem kell egyből szörnyekre gondolni.
De akkor mi van a tűzzel? Nem volt íja, és mégis...

- Kész a kaja! Kiáltott Joey.
- Joey, ez honnan van? Kérdeztem.
- Itt volt a megdögölve nem messze az ágyamtól. Ha lehet így nevezni ezt a farakást.
- Hogy került ide? Idehozta valaki?
- Mi nem. Válaszolták.
- Nem lényeg hogy került ide, a lényeg az hogy már jó ideje nem ettem.
- Rendben.

A vaddisznó elfogyasztása után felpakoltunk a lóra, és továbbáltunk. Én Mary lován utaztam, mert az enyém ugye megdöglött.

- John! Szólt halkan joey.
- Igen?
- Nem teljesen úgy volt ahogy reggel mondtam.
- Mi?
- Tudod a vaddisznó.
- Mi van vele?
- Nem döglötten találtam.
- A lényeget! Szólt idegesen.
- Szóval, nem döglötten találtam, hanem egy csuklyás alak adta nekem, és azt mondta hogy együk meg, és hogy Daniel holnapra jól lesz.
- Hallod, fura dolgokat álmodsz.
- Nem álmodtam!
- Persze, persze.

- Mary, veled semmi furcsa dolog nem történt az éjjel? Kérdeztem, Maryt
- Nem, miért? Felelt rá.
- Lényegtelen.
- Mi történt Maestro?
- Semmi.
- Hazudsz! Kacsintott rá Mary.
- Majd elmondom ha Stardust-ba értünk, de nem szeretném hogy a többiek megtudják.

Ha valakinek elmondhatom a velem történteket, az Mary. Tudom hogy ő nem nézne hülyének.

- Hamarosan Stardust-ba érünk! Kiáltotta Ellis.
- Igen, de jobb helyet nem találhattunk volna? Miért pont Stardust? Kérdezte Allen.
- Mert ez a hely nagyon híres. Örülj hogy életedben egyszer bekerülhetsz! Mondta John.

John nem olyan volt mint mi. Ő sokkal komolyabb, mondjuk 572-ben ő 26 éves volt, öregebb mint mi.
Én 17, Allen 18, Mary 17, Ellis 19, Daniel 23, Billy 19, Joey 17 John 26, Thomas 16, Aaron 21 éves volt.

- A sok Stardust-i mitológia. Vajon igazak? Kérdezte Aaron.
- Remélem nem. Mondta Thomas.
- Én csak 1-et ismerek. Mondtam. Amikor Stardust hős védői egy sárkány megfékeztek a varázslatukkal.
- Ez biztos hamis. Már azért is mert Sárkányok nincsenek, Stardustban pedig csak szerzetesek vannak. Ezért nem tudom mihez fogok ott kezdeni. Szomorkodott Allen.
- Álljatok meg. Mondta furán John.
- Van aki nem akar Stardust-ba jönni?
- Én nem. Mondta Allen.
- Mi sem. szólt Thomas és Daniel.
- Ki az aki egyáltalán jönni akar? Mondta John.
Senki nem jelzte.
- Ez szép. Botránkozott.
- Akkor a következőt fogjuk csinálni: A ma estét mindenki Stardust-ban tölti és utána aki marad az marad aki nem az nem.


<b>IV. Fejezet.
Stardustban</b>.


Megérkeztünk Stardust-ba, és nem tudtam hogyan tovább. Nem szerettem itt maradni, mert olyan nyomasztó ez a hely. Kikészít.
De nem szerettem volna John-t se megbántani. Ekkor Mary benyitott a szobába. Helyes kis szoba volt ez, kényelmes szalmazsákkal az ágy fadarabokból volt összerakva és valami különös dologgal volt lefedve.
Késnyelmes volt.
- Mi az Mary?
- Mi történt veled tegnap éjjel? Kérdezte érdeklődve.
- Biztosan tudni akarod?
- Igen!
Elmondtam neki mindent, míg ő érdekfeszítően halgatta. Amikor végeztem elcsodálkozott, majd a szemembe nézett.
- Biztos hogy nem álmodtad?
- Biztos.
- Hová mész Mary?
- Pihennem kell, sajnálom.

Mary idegesen kiment az utcára, és onnan a szemben lévő kis házikó-ba. Az volt az ővé és Ellis-é.

Az éjjel normálisan telt, átaludtam.

Másnap elérkezett a döntés. Maradok vagy továbbállok.
John összehívott minket.
- Hogy döntöttetek? Kezd te Thomas.
- Én elmegyek.
- Joey?
- Maradok!
- Ellis?
- Itt maradok Stardust-ban.
- Maestro?
- Még nem tudom.
- Mi az hogy nem tudod? Dönts végre!
- Sajnálom John. Nem bírok itt maradni. Sajnálom.
- Mit sajnálsz? A te életed. Ez egy szomorú pont, hogy el kell vállnunk, de így hozta a sors.
- Mary?
- Azt hiszem, elmegyek.
- Daniel?
- Visszamegyek a szülővárosomba. Loc Entern-Nainba
- Aaron?
- Megyek.
- Allen?
- Maradok.
- Billy?
- Megyek.

Szép tehát úgy néz ki hogy én, Joey, Ellis, és Allen itt marad. A többiek mennek. Viszlát.
Ezzel John kiment az utcára, levegőzni. Egyikünk sem bírt megszólalni.

- Hát akkor úgy alakult / Mondtam / hogy külön kell válljunk. Szép volt ez a 10 év veletek. De most megígérek nektek valamit.
1 év múlva vissza jövök Stardustba, és felkereslek titeket.
Most pedig viszlát. Nem bírom a búcsúzkodást.

Ezzel elmentem a szobámba, és gondolkodtam kicsit. Pár pillanat múlva bejött hozzám Mary.
- Mihez kezdesz Maestro?
- Megkeresem az öreget.
- Akit az erdőben láttál?
- Igen.
- Veled tarthatok?
- Igen.
- De most légyszíves vagy menj ki, vagy maradj csöndben.
- Kimegyek. A főkapunál várlak.
- Mindjárt indulok.

Elgondolkoztam, hogy vajon hol lehet az öreg. Talán itt stardustban, talán a világvégén.

Vártam még egy kicsit majd mentem Mary után.




<b>V. fejezet.
Vellie-Arkanum</b>


Elindultam Mary-vel felkutatni az idegent. A keresést az erdőben kezdtem, ahol találkoztam vele.
De nem kellett sokat keresnem, mert 1 óra után már belebotlottunk. Éppen megérkeztünk az erdőbe, mikor kijött az erdőből, ugyanabban a csuklyában.
Megszólítottam:
- Üdv. ismét.
Az idegen bólintott.
-Miért kerestél fel fiam? Szólt mogorvám.
- úton voltunk Stardust-ba, de az olyan nyomasztó hely, és inkább eljöttünk mi 2-en.
- És honan indultatok Stardust-ba?
- Apanach-ból. A Vestburgiak lemészároltak mindenkit. Mi 10-en épphogy el tudtunk jönni.
- És most hozzám akartok csatlakozni?
- Igen. Felelt Mary.
- Ahhoz kell pár dolog, hogy hasznosak legyetek.
- Mi az a pár dolog?
- Ejtsetek el egy Ahtum Shavira-t először.
- Rendben, de hol találok én olyat, és mivel öljem meg?
- Itt ez a kés, és találsz az erdőben bőven. Több kérdésre nem válaszolok. Induljatok!

-Mary, biztosan akarod ezt? Kérdeztem
- Miért ne? Mosolygott.

Elindultunk az erdőbe. Mary szorosan mögöttem jött.
-Maestro!
- Igen?
- Állj meg, és marajd csöndben!
- Miért?
- Van egy olyan érzésem, hogy van a közelben egy.

Pár másodperc múlva megpillantottam egyet. Gyönyörű volt. Megvártam míg közel jön, és belevágtam a kést a fejébe. Ordított egy hatalmasat, majd a karmával arcon csapott.
Rettentő fájdalmat éreztem, de nem adhattam fel. Ráugrottam, és a kést a fejével együt hátrahúztam és Mary elvágta a torkát. Még üvöltött egyet utoljára, majd meghalt.
Innentől nem emlékszem mi történt. Csak arra hogy egy vadászházban vagyunk, és Mary ott ül az ágyam mellett.
-Mi történt? Kérdeztem
- Az a lény akkorát csapott a fejedre hogy elájultál.
- Hol vagyunk?
- Elverio házában.
- Kiében?
- Az öregében.
- Ki hozott ide?
- Én.
- És az Ahtum Shavira?
- Kint van Elverio gyűjti be a részeit.

Ekkor kimentem az öreghez.
-Teljesült a próbája?
-Igen.
-Idd meg ezt a főzetet.
- Mi van benne?
- Az ahtum shavira vére.
- Ezt biztos nem iszom meg.
- Idd meg mert elmúlnak a fájdalmaid.
- Higyj neki idd meg. Szólt közbe Mary.

Megittam és egy ütést éreztem az agyamban. A földre zuhantam, majd pár másodpercre elmúlt a lüktető fájdalom.

- Ki maga?
- Elverio vagyok a hetedig nekromata.
- Mi az a nekromata?
- Egy fajta mágus, vagy inkább varázsló. Nekromata.
- Akkor a tüzet..
- Igen, azt magamtól csináltam.
- Hány Nekromata létezik?
- Nyolc. Régen sokan voltunk, de megtámadtak minket a Bleinnd Gainok.
- Bleinnd gainok?
- Gonosz Nekromaták.
- Maga it lakik?
- Nem, én Villie-Arkanumban lakom.
- Messze van innen?
- gyalog 562 órára.
- Hogy jutott ide?
- Teleporttal. Az első szintet teljesítettétek. Gratulálok.
- Hány szint van?
- 25.

Elgondolkoztam, majd elmosolyodtam.


<b>VI.fejezet.
Seasanthenum</b>




Az utolsó szintem következett, Elverio próbáin.  Ez pedig nem más mint a Seasanthenum levadászása.

- Hol találom a sárkányt?
- Most még nincs itt el kell csalnod. Ki a tisztásra.
- Hogyan?
- Seasanthenum rendelkezik 2 sárkánykölyökkel. Ha őket elhozod a tisztásra követni fog az anyjuk.
- Megcsinálom.
- Ez nem olyan lesz mint a többi. Ez a főpróba, bele is halhattok.
- Nem érdekel. Mondta Mary.

Elindultam a kardommal, a hátamon. Különleges kard volt ez, az Ahtum Shavira királynő péncéljából van a markolata.
A pengéje a vérével van bevonva.

1 hónap telt el mióta megöltem az Ahtum Shavira-t. Sok dolog történt. A legfontosabb, hogy Stardust-ot megtámadták, majd a szerzetesek egy védőburkolatot húztak a városon át.
Nem tudom mi van John-al és a többiekkel. Szinte el is felejtettem őket.

-Induljunk! Mondta Mary.
- Hozd el a kölyköket, én felkészülök a sárkányra.
- Megyek. Felelte Mary, és elindult a hegyek felé.

Míg én készülődtem, Mary elhozta a két kölyköt.

Kicsit később jött a Seasanthenum, óriási volt.
Mikor rálőtt Mary egy íjat, majd lepattant a páncélos bőréről. Ekkor tudatosult bennem, hogy nehéz lesz.
- Mary menj innen! Ripakodtam rá.
- Együtt kezdtük és együtt is fogunk végezni! Kiáltotta.

Mire Mary kimondta a mondanivalóját, a sárkány leszállt a földre és robogott felém.
Elindultam, és belevágtam a lábába a kardom, alig vitte át kemély páncélját a pengém, mikor üvöltött egy hatalmasat és a szárnyával csapott 3-4-et majd, fejét harapásra felkészítve kitolta felém.
Elugrottam és megvágtam a fejét. Nem ment félre, csak a felszínét sértette meg. Most Mary következett egy hajszálpontos lövedékkel, a jobb szemét kilőtte a sárkánynak.
El kellett rohannom a közeléből, mert őrült rángatózásba, és üvöltésbe kezdett. A sárkány földtől elrugaszkodva felemelkedett a levegőbe, és hatalmas lángtenger áradt ki vérvörös száján.
A réten a füvet felégette, így már nem sok esélyünk maradt a legyőzésére. Most Mary felé vette az irányt a dög. Fel is kapta volna, ha nem döföm bele a kardom a szárnyába. A sárkány lezuhant.
Rohantam a sárkányhoz a tüzes réten át, a Seasanthenum heves farkcsapásokkal védekezett, az egyik majdnem el s talált.
Mozogni már nem igazán tudott. Kifáradt. Végkimerültségére még csapkodott a karmával, Mary addig tüzes nyilakkal bombázta a sárkányt.
Már sikerült elérnem a sárkány fejét és bele is döftem volna a pengém, ha Elverio nem ordít közbe.
-Állj! Kiáltotta.
- Gyere ide Maestro!
Odamentem csodálkozva.

-Ave hangseriu liounas elia. Have rancifrin mortazo rahunna. Hangzott pár értelmetlen szó és a sárkány felállt.A szárnyán lévő sérülés is begyógyult.
Elvitte a két kölykét és ment a hegyek közé.

- Miért szakította félbe?
-A próbát kiáltátok! nem az volt a cél hogy megöljétek, hanem hogy túléljétek. Ti ennél jobban teljesítettetek. Most már jöhettek Vellie-Arkanum-ba.

Belenéztem Mary szemébe és elindultam a nekromata után.




<b>VII. Fejezet
A Nekromaták városa</b>





Az út következett Villie- Arkanum-ba. Mégpedig teleporttal.
- Figyeljetek rám. Megnyitok egy kaput és át kell mennetek rajta.
- Ennyi az egész? Kérdezte Mary.
Az öreg bólintott, majd megnyitotta a kaput. Fura alakja volt, és sárga csíkok csapkodtak ki belőle. én mentem elsőnek.
Mikor átmentem a kapun, olyan érzés fogott el, mint eddig még soha: mintha a csontjai apró szilánkokra zsugorodtak volna.
Kb. 2 másodperc alatt elértem egy pusztára, ahol semmi nem volt, csak fű.
Talán rossz helyre jöttem? Ekkor megérkezett Mary, majd az öregember.
- Rossz helyre jöttünk? Kérdeztem.
- Nem. Pont jó helyen vagyunk.
- De itt nincs semmi...
- Több van ezen a helyen mint gondolnátok.

Elverio mondott valamit, nem értettem. Majd valami éles fény csapott át a pusztán, és egy nagy városhoz értünk. Ez volt Vellie-Arkanum, a nekromaták városa.
Hatalmas falai voltak csúcsos tornyokkal, ezekben - ha jól láttam- íjászok voltak. A főkapunál 2 fegyveres őr volt, és egy öregemberrel veszekedtek. Egy nekromata volt, rikító ruházattal.
- Száműzetve vagy! Menj innen amíg nem szúrlak le! Mondta haragosan az egyik őr.
- Elmegyek innen. De egyszer még könyörögni fogtok értem. Mocskos kutyák!

A nekromata elment, mi pedig a kapuhoz értünk. Az őrök nem kérdeztek, egyből beengedtek.
Belülről csodálatos volt a látvány. A kapu után a főtér következett, nagyobb volt, mint amihez szoktam. Sokkal nagyobb. A főtértől balra volt valami díszes sátor, amit szintén őrök felügyletek.
Jobbra, volt valami piac, ahol mindenféle undorító dolgot árultak. Nem volt időm tovább nézelődni, elindultunk a sátorba. Ez volt a nekromaták gyűlésének központja. Ezúttal mi voltunk a téma.

Székek voltak, egy nagy asztalnál. Középen ült a főnekromata, a többi mellette. Kezdődött a gyűlés.

- Kiket hoztál Elverio? Mély hangon kérdezte az egyik.
- Két tanonc-ot. Igen tehetségesek.
- Tehetségesek, hah! Attól nem lesz valaki tehetséges hogy ki áll pár gyerekjátéknak számító próbát. Felháborodva szólt, egy fiatal nekromata. Ő is újonc lehetett.
- Miért akartok itt élni?
- A volt, városunkat elfoglalták a Vestburg-iak. 10-en elmenekültünk, majd Stardust-ban szétváltunk. Páran ott maradtak, a többiek pedig elmentek.
- Kérlek menjetek ki. Kérte a főnekromata.
Bólintottam, majd elhagytuk a sátrat.

- Vajon mi lesz velünk? Aggódott Mary.
- Nem tudom. Itt biztonságban leszünk.
- Rossz érzésem van ezzel a várossal kapcsolatban. Itt mindenki olyan zárkózott.
- 15 perce vagyunk itt, ne alkoss véleményt egyenlőre.

Vártunk még egy ideig, majd ki jött mindenki a sátorból kivéve, egyet.
- Gyertek be. Szólt a fiatal nekromata.
- A sorsotok eldőlt. Mary, téged Vandergrift fog tanítani. Menj el hozzá, a piacnál találod.
- Jó.
- Maestro! Téged én foglak tanítani. Minden nap 1 feladatot el kell végezned.
- Renden, hol fogok aludni?
- Ne törődj vele. Mielőtt elkezdjük először pár dolgot tudnom kell rólad!
- Kérdezz! Mondtam.
- Meddig tartottak a vén bolond próbái? Kérdezte boldogan.
- 1 hónapig.
- 1 Hónap? nagyszerű!
- Miért akarsz hozzánk csatlakozni?
- Egyrészt nincs hol élnem, másrészt láttam Elverio-t miközben egy lángcsóvát lőtt ki egy állatra. Meg akarom tudni hogyan kell.
- Ahhoz akarat kell, és sok tanulás. Hol találkoztál először vele?
- Stardust felé egy erdőben.
- Köszönöm, ennyi elég lesz. Pedro! Kiáltotta ki az utcára.
Bejött egy középkorú szakállas férfi, díszes ruhában.
- Adj neki szállást és élelmet. Biztosan ki van merülve.
- gyere!

Szólt hozzám Pedro és elvitt a piac után lévő nagy emeletes házba.
- Mondj egy számot fiam.
- Számot? Minek?
- Mondd! Felemelte a hangját.
- 6.
- Jó választás. A 6. szoba a tiéd. Kövess!
A bejárattal szembe volt.
- Fog meg ezt a kallantyút, majd gondolj egy lányra.
Megtettem amit kért, Mary-re gondoltam. Kinyílt az ajtó körülnéztem és Pedronak nyoma veszett.
Nagy szoba volt ez. Úgy éreztem, hogy jó darabig tudnék itt élni. Álltam egy ideig, majd lefeküdtem. A többiekre gondoltam, vajon hol lehetnek?
Remélem semmi gond nincs velük.



<b> VIII. Fejezet.
A világ másik felén.</b>

Eközben a többiek izgalmas kalandokat éltek át. Daniel elutazott Loc Enternainba. És kiköltözött a város széli erdőbe. Loc Enternain a Reinbold tartományhoz tartozik.
A várost a hegyekre építették. Messze északon a jeges Loc Enternainban, azt mondják griffeket tartanak. Talán Daniel is tulajdonosa egynek? Ki tudja.
Stardustban, állandó harc folyik a városért. Már azt is tudom hogy a Bleind Gainok támadták meg, hatalmas hadsereggel. A védőburokba pár helyen jukat is ütöttek. vajon John és a többiek élnek még? Nagyon remélem.
Már álom jött a szememre és kisvártatva el is aludtam. Egy hegyen voltam éppen. Nagyon hideg volt, de nem fáztam. Loc Enternainban jártam. Bementem a város falakon belülre, és egy nő szólított meg, de nem a saját nevemen. Egy ismerős nevet kiáltott felém.
-Daniel! Mondta rémülten a nő.
- Mondd.
- Reinbold keres. Azt mondja hogy haladéktalanul fontos.
- Hol van?
- A Svart hegyen.
Elindultam, a testet nem én irányítottam, én csak egy megfigyelő voltam. Mire észbekaptam már a Svart hegyen találtam magam Reinbold viskója előtt.
Kinyílt az ajtó én pedig bementem.
- Jó hogy itt vagy Daniel.  Fontos dolgokat kell megbeszélnünk.
- Mégpedig?
- Tudod, nálunk van egy állandó képzés, itt nem lehetsz sima lakó. Itt vagy kitanulsz egy mesterséget, vagy távoznod kell.
Daniel elgondolkozott, majd mondta: a Harn képzéssel mi van?
- Biztosan ezt az utat választod?
- Igen.
- El kell menned New Brownsville-be, és meg kell keresned Vlado Gainest-t. Hozd el ide hozzám!
Daniel habozás nélkül elindult. Hosszú út igérkezett. New BrownsVille a tartomány szélén van. De nem gyalog hanem lóval ment.
4 hétig utazott zökkenőmentesen. A lónak vitt zabot, magának íjat amivel vadászhatott. Daniel azért is indult el rögtön mert, Thomas is ide utazott. Jó lesz vele újra beszélni.
Megérkezett New BrownsVille-be majd megtorpant a kapu előtt. Az egyik őr ráripakodott.
- Mit gondolsz hová mész? Ordította az őr.
- New BrownsVille-be. Kedvesen válaszolt.
- Vicces. Ne fárassz ilyenekkel. A városban karantén van, senki nem mehet be!
- Nagyon fontos lenne!
- Milyen céllal érkeztél?
- Vlado Gaines-t keresem.
- Akkor rossz helyen keresed. mielőtt megjöttél, elment. Mondta gúnyosan.
- Hová?
- Vestburg-ba. Ha sietsz eléred. Most pedig takarodj vagy nem látod többé a napot.

Otthagyta az őrt és elindult délre, Vestburg-ba. Sajnos nem találkozott Thomas-al. Pedig kíváncsi volt rá.
Kereken 1 napot utazott, és megtalálta. De nem egyedül volt, kullogott mögötte egy gyerek.
-Thomas! Szólt a gyereknek.
- Daniel? Kérdezte meglepve.
- Mit keresel itt?
- Megyek Vlado-val Vestburgba.
- Miért?
- El fogjuk pusztítani a várost.
- Ne viccelj, velem kell jönnötök. Üdv. Vlado.
- Miért kell elmennünk?
- Reinbold, kérte hogy vigyelek el Vlado. Thomas, neked pedig.. Jó lenne ha velem jönnél. Nos?
- Vestburg elpusztítása várhat Thomas. Rég találkoztam Reinbold-al.
- Akkor én is megyek. Rendben, de nincs elég ló úgyhogy...
- Nem kell ide ló. Röhögött Vlado.
Megnyitott egy teleportkaput majd Thomas beugrott.
- Menj Daniel.
Daniel ijedten nézett, majd ő is átment a kapun.
Megérkeztek Loc Enternainba.
- Kövessetek. Mondta Daniel.
Elinduktak a Svart hegyre Reinbold házához.
- Először én megyek be. Majd szólok ha jöhettek.
- Elhoztad? Kérdőre vonta Danielt.
- Igen, elhoztam őket.
- Őket?
- Thomas is itt van.
- Kitűnő.

Daniel behívta őket.
- Jó újra látni Reinbold. Mondta Gaines.
- Nem magam miatt hívattalak ide. Daniel a Harn képzést szeretné elvégezni.
- Honnan tud ő erről?
- Én meséltem neki. de nem ez a lényeg. Tanítsd meg neki, és Thomasnak is.


Ekkor felébredtem. Mary jött be az ajtón.
- Mary? Hogy találtál meg?
- őőő. Nem találtalak. Kint kérdezett Pedro egy számot és a..
- hatosat mondtad. Szakítottam félbe.
- Igen. Te is?
Bólintottam.
- Furcsa álmom volt. Danielt láttam. Thomas találkozott, aki Vlado Gaines-el éppen Vestburgba indultak elpusztítani a várost.
Majd elteleportáltak Loc Enternainba, ahol Daniel és Thomas valami Harn technikát akart megtanulni. Különös. Veled mi történt?
- Fú, pár undorító hozzávalót kellett gyűjtenem az erdőből ennek a Vandergriftnek. Bocs, hogy felébresztettem.
- Semmi gond. Aludjunk.

IX. Fejezet.
A Barlang.


Ma az volt a feladatom, hogy nézzek körül a városba. Mary nem volt ilyen szerencsés, neki Vandergrifthez kellett menni. A szállással szemben egy szobor volt. Egy kardot fog.
Az mellett van egy templom, ide jöttem be először. Itt nem isten szobrok, keresztek voltak, hanem sárkányok. Úgy tűnik Villie-arkanum jelképe a sárkány, ezért nem engedte Elverio sem megölni.
- Üdv. Tanonc. Mit keresel itt? Kérdezett a szerzetes.
- Azt a feladatot kaptam hogy nézzek körül a városban.
- Majd én megmutatok neked mindent. Mi a neved?
- Maestro.
- Engem Suveratus-nak hívnak.
Kimentünk a főtérre. Itt volt egy piac, ahol minden megtalálható volt. Ki is néztem magamnak egy könyvet, de nem volt pénzem. Munkát kellene vállalnom..
- Suveratus! Hol találok valami jól fizető munkát?
- Munkát? Azt adhatok én is.
- Nagyszerű, de ugye kapok valami fizetséget?
- Persze, az itteni fizetőeszközt kapod a "hoonver"-t.
- Hoonver?
- Igen.
- Adok is egy megbízást. Hozz nekem 7 Kranwer gyökeret. Itt egy kép róla az erdőben találsz.
Elindultam a városkapun kívülre. Boldog voltam, hiszen van lakhelyem, munkám, és képzést is kapok. Ennél nem kell több. Megnéztem a képet, nem is téveszthettem el azt a növényt, szürke alapszínű volt és
barna trapéz volt a tetején.  Keresgéltem az erdőben, és rájöttem hogy nem is olyan egyszerű, már kerestem vagy 20 percet mire egyet megtaláltam. a második után már szerencsére jött a többi is. A többi 5-öt gond nélkül összekapkodtam és
mentem vissza Suveratus-hoz.
- Elhoztad amit kértem?
- Igen itt van mind a 7.
- jó itt a fizetséged.
- Mára nincs több munkám, keress fel holnap.

Kaptam 35 hoonvert vagy mit. De sajnos fogalmam sem volt róla, hogy ez milyen értékes. Elmentem a piacra, és megkérdeztem hogy enyniből mit vehetek.
A válasz gyorsan jött: "Semmit".
Továbbáltam, a pénzt elraktam.
- Hallottam hogy munkát keresel!
- elnézést, ki maga?
- Az nem lényeg. 1.000 Hoonvert kapsz ha elfogadod az ajánlatom.
- Mi lenne az?
- Menj el a barlangba ami a falak mentén húzódik. Mondd el mi történt a barlangban amíg ott voltál.
- mennyi időt kell ott töltenem?
- 2 órát.
- Hová menjek ha készen vagyok?
- Sehová, várlak a bejáratnál. De ne a saját ruhádban, menj! Itt van ez, ezt vedd fel.
Ideadott egy fekete ruhát, örültem neki mert ez már szét volt szakadva. Hazamentem ha lehet otthonomnak tekinteni. és átcseréltem a ruhát.
A barlangot hamar megtaláltam. Vittem a kardom is, ha netán valamit meg kell ölni. A barlangban világos volt, de nem a nap sütött be. A kövekből jött a fény.
Gyönyörű volt. Mélyebbre mentem, itt már nem volt annyira világos. Vízcsobogást hallottam, a barlang mélyéről jött a hang. Mentem a hang irányába.
A barlang közepébe értem, itt újra világos volt. Egy vízesés volt itt kis tóval. Már éppen készültem leheveredni, mikor megpillantottam egy embert a tó melletti sziklán.
Megszólítottam:
- Te ki vagy? Kérdeztem
- Nem fontos, a lényeg, a lényeg hogy az utolsó dolog amit látsz a kardom lesz.
- Nem akarlak megölni.
- Hmm, lássuk mit tudsz.
Ismerős volt ez a hang. De nem tudtam hogy honnan.
Nem sok mindenre tudtam gondolni, elővettem a kardom és vártam hogy támadjon. Jött is, s majdnem átvágta a nyakam, épphogy sikerült elhárítanom.
Jó döntés volt elhozni a kardom. Erős volt az ellenfelem, de nem akartam megölni. Sokkal inkább érdekelt, hogy ki ő, és hogy miért küldött ide az az ember.
Tettem a dolgom, de nem bírtam el vele. Túl erős volt. De volt egy hátránya, mikor támadott, a lábát nem védte. Ki is használtam az alkalmat.
- Látom fáradsz, ennek örülök. Búcsúzz az életedtől. Kacagva mondta.
Mikor támadott elhajoltam és egy mozdulattal kirúgtam a lábát. A földre került a kardot elvettem tőle.
- Ki vagy? Kérdeztem.
Nem válaszolt.
- Ha nem szólsz megöllek.
Nem hangzott a válasz. Készültem a feje levágására de, megszólalt.
- NEE! Vigyél ki a barlangból és mindent elmondok.
Elfogadtam az ajánlatát, bár nem bíztam meg benne. A kardom, izzadt nyakához szorítva kivittem a barlangból.
Az egész város ott volt kint. A Nekromatáktól a kereskedőkig. Az én tanítóm és Vandergrift állt elől. Mary nem volt sehol.
- Mi folyik itt? Kérdeztem a földre lökve az áldozatom.
- Gratulálok teljesítetted a második próbád Maestro. Szólt az ifjú nekromata.
- Maestro? Kiáltotta a barlangból érkezett idegen.
Leszedte a csuklyát a fejéről és már tudtam honnan volt ismerős. Ő volt Mary.
- Mary!
Odaszaladtam hozzá és segítettem neki felállni. Erős ellenfél volt.
- Itt az ezer hoonvered. Mondta Elverio.
- Elverio? Te. - nem jött ki több szó a számból.
- Egy álcázó varázslatot használtam, igazán egyszerű. Mosolygott.

Maryvel hazamentünk kipihenni a fáradtságot. Izgalmas volt ez a nap. Kivéve az éjszakát, az egyenesen rémisztő.






<b>X. Fejezet.
Vár az éj.</b>



Egy hatalmas csattanásra ébredtünk fel. Azonnal kiszaladtam, és szörnyű látvány tárult elém. A városban a házak lángoltak. Felgyújtották őket.
A nekromaták sátra állt csak sértetlenül. Berohantam. Ott hevert Elverio holtan. A többiek nem voltak ott.
-Maestro! Szólt Mary.
-Igen?
- Bújjunk, el jönnek a Bleind Gainok.
- Mi? ez az ő művűk. Megölöm mindet. Maradj itt.
- Nem engedem hogy leölesd magad.
- Maradj itt. Ha nem jövök indulj el Loc-enternainba!
Többet nem szóltam, elindultam a Bleind Gainok felé. A volt piacnál jártak.
Odarohantam eléjük. Dühös tekintettel.
- Mit akarsz itt kölyök?
- A fejeteket.
Elkezdtek röhögni majd, valami hátralökött. Az egyik Bleind Gain varázslata volt.
- Még mindig olyan biztos vagy a célodban? Megadom az utad. Elmenekülhetsz.
- Nem megyek én sehová, viszont te fogsz barátom.
- Mégis hová?
- A túlvilágra.
Kimondtam majd a kardomat elővéve, nekikrontottam.
Egy fénylő vörös meteorit, majd mögötte több száz kisebb. A nagyobb elől sikerült elugranom, viszont, vagy 17 eltalált. Égető fájdalmat éreztem és elájultam.
Arra ébredtem, hogy Mary pofozgatott.
- Hol vannak?
- Elmentek.
- Hová?
- Nem tudom. Innen is mehetünk el! Apanach, Stardust,És most Vellie-Arkanum.
- Nem megyek el.
- Itt maradsz?
- Igen oltsuk el a tüzet.
Fogtam egy vödör vizet és elkezdtem oltani az égő házakat. Nem valódi lángok voltak, így nem terjedtek szerencsére.
Sokáig tartott míg eloltottuk. 3-4 óra. Már kezdett világosodni. Mentünk volna aludni, mikor egy zöld fénycsík átfutott az égen.
Egy hideg helyen találtuk magunkat éjszaka. Hegyes terület volt. Nem messze láttam egy közeli várost.
- Hol vagyunk? Kérdeztem
- Nem tudom.
- Elmegyünk abba a városba és tisztázzuk a helyzetet.
Pár perc múlva már ott voltunk a falnál.
- Üdv. Hol vagyunk most?
Ami ez után következett, valósággal megdöbbentett.
- Loc Enternainban.

- Úristen. Hogy kerültünk ilyen rövid idő alatt ide? Ez biztos csak álom.
- Nem hiszem. Ide utazott Daniel is. Gyere keressük meg.
- Biztos hogy itt van?
- Igen. Mondta Mary, és elindult a városba.
Körbekérdeztünk mindenkit, míg megtaláltuk a házát. Éjszaka volt, és mi betolakodók voltunk az ő városukban.
- Mi tegyünk? - Kérdeztem.
- Kopogjunk.
Senki nem jött ki.
- Erősebben.

Ki jött egy mogorva ember.
- Mit akartok itt éjszaka?
- Daniel keressük. Mondta Mary.
- Gyertek vissza reggel, most éppen pihen. Sok dolga volt ma.
- Akkor keltsd fel, és mondd meg neki hogy jöjjön ki! Halaszthatatlan.
Rendben, de nem vállalok felelőséget értetek.
-Ki az? Már nem lehet nyugta az embernek?  Szólt mogorván Daniel.
-Daniel?
- Igen, de ha kész vagy akkor megyek vissza. Viszlát.
- Ne menj! Én vagyok az. Nem ismersz meg?
- Nem.
- Akkor segítek. Maestro vagyok, ő pedig Mary.
- Mi van?
- Mi vagyunk azok. Figyelj rám. 2 napja elutaztunk Ville-arkanumba, és most felgyújtották.
Egy zöld fénycsóva jelent meg az égen, majd egy közeli hegyre kerültünk.
- Nézd! Ott van zöld fénycsóva újra.
- Egyedül vagy itt?
- Nem. Thomas, és Vlado is itt van.
- Hívd ki őket gyorsan!!
Daniel beszaladt, és felkeltette őket.
- Mi van, minek kell jönni?
- Gondoljatok Ville-Arkanumra. Járjon ez a szó a fejetekben! ha nem sikerül 2 hét múlva eljövök értetek!
Egy villanás és újra Ville-Arkanumba kerültünk.




<b>XI.Fejezet
Az áruló.</b>


Visszakerültünk Villie-Arkanumba. Reggel volt, és különösen hideg. Egy elhatározás alapján elkezdtük visszaépíteni a várost.
Először körülnéztünk, hogy találunk-e valami építőanyagot.
A barlangból hoztunk köveket. A szállásunkat kellett visszaépíteni mert, az volt a legjoban leamortizálódva.
Pár óra alatt sikerült is jó állapotba hozni. Már anyira megézheztünk, hogy élelmet kellett találnom. Kimentem az erdőbe vadászni.
Sajnos semmit nem találtam ,így néhány növénnyel kellett beérnünk. Remélhetőleg, nem voltak mérgezőek. De az ízük mindenesetre pocsék volt.
De Daniel-éknek nem sikerült eljutniuk hozzánk, és mi sem mehettünk el, mert a várost csak valami bűbájjal lehet elhagyni.
Már alkonyat volt, mikor beszélgetést hallottunk.
- Te is hallod? Keltett fel Mary.
- Mit?
- Valakik beszélgetnek.
- Hallom. Gyere keressük meg őket.
- Én ki nem teszem a lábam innen.
- Akkor maradj.
Elindultam a főtérre. A barlang felől jött a hang. Bementem hát, de a kövek most nem világítóttok, így sötétben kellett tapogatóznom.
- Van itt valaki? Kiáltottam.
- Mit csináljak? Kérdezte a titokzatos hang.
- Ne kelts feltűnést, viszlát. Szólt a másik.
A vízesésnél nekimentem valakinek.
- Ki az?
- Vandergrift vagyok, de végre szállj le rólam!
- Kivel beszélt az előbb?
- Nem kell tudnod róla. Induljunk.
- De, tudnom kell róla, és addig nem megyünk amíg nem válaszol!
- Halucinogén állapotban voltam. A saját hangomat hallottad, csak eltorzult hangon. Ide menekültem előlük.
- A többiek?
- Elmentek.
- Hová?
- Elég volt. Menjünk ki a barlangból.
Gyanús volt a viselkedése, de elhittem neki. Visszamentünk a szobámba, de Mary már nem volt ott. Eltűnt.
Nem szóltam Vandergrift-hez, elszaladtam megkeresni. Hol lehet? megnéztem a nekromata sátorban, de nem volt ott.
És Elverio holtteste sem. Újara beszédet hallottam, Vandergrift-től és egy férfi hang-tól. Elmentem kihallgatni.
- Hol van most? Kérdezett a másik fél.
- Elment megkeresni Maryt. Meddig bírjátok még tartani? És hol van Mary?
- Mary jó helyen van most. 1 órád van Vandergrift.
- 1 óra?? Az nem elég.
- De elég. Öld meg. Vratum silcionate.
- Értem.

Ekkor kijött az ajtón Vandergrift és elindult a templomba. Követtem úgy, hogy ne vegyen észre. A szobor elé letérdelt, majd megivott, valami főzetet.  Elővette a kardját, majd szólt:
- Ugye, milyen szép ez a hely?
Nem válaszoltam.
- Tudom hogy itt vagy. És elmondom neked az igazat utoljára.
- Utoljára? Kérdeztem.
- Igen, miután elmondok neked pár mondatot megöllek. Annak oka volt, hogy te idekerültél Maestro.
Én intéztem el, hogy Appanach-t megtámadják, és hogy találkozz a vén bolonddal az erdőben.
- A többiekkel mi van most?
- Mindent sorjában. Az is az én művem volt, hogy a kis barátnőddel harcolj a barlangban. Ott már tudtam, hogy különleges vagy. Tudod hol vannak most a többiek?
Nem elutaztak. Megöltem, őket és az erejüket az én testembe invitáltam. A te erőd lenyűgözött. Most csatlakozhatsz a többiekhez. Meg fogsz halni Maestro.
- Maryvel mi történt?
- Átadtam a Bleind Gainoknak. És hozzájuk beszéltem.
- Nincs miről beszélnünk továbbá.
Elővettem a kardom, és nekirohantam. Kár volt, villámgyorsan kitért, majd átvágta a lábamon a bőrt. Jobban kellett hogy odafigyeljek. Vandergrift a világ egyik legjobb harcosa.
Nehéz lesz legyőznöm. Nagyon gyors volt.
- Nem vagy méltó ellenfél. Dobd el a kardod, és nem lesz fájdalmas.
Nem érdekelt mit mondott. Mary lebegett a szemem előtt. Most ő következett, gyalogolt felém a kardját leeresztve. Nem volt semmi esélyem ellene.
- Mi az félsz? mosolyodot el.
- Megöllek vandergrift!
Persze ez csak afféla szájkarate volt. Tudtam, hogy itt fogok meghalni. Menekülni nem tudtam. Alighogy kimondam ezt a mondatot sebesen elindult felém. Az első támadását kivédtem, a másik a mellkasomat vágta át.
Égető fájdalmat éreztem ahogyan méregtől átitatott karja felvágja a mellkasom. Jókora seb nyílt rajta, de nem adtam fel. Már úgyis mindegy volt. Harcoltam volna, ha nem ment volna ki belőlem az erő.
Alig bírtam állva maradni, nem hogy küzdeni tovább. Összerogytam, a kardom a földre zuhant. Nem sokkal utána követtem.
- A nehezebb utat választottad. Őszintén szólva többet vártam tőled. Nem sokára találkozol a nekromatákkal Maestro. Viszont most valami fontosat mondok neked: Soha ne....
Nem hallottam a mondat végét, elájultam. Ki múlt belőlem az élet.









XII. Fejezet.
A látszat néha csal.



A nekromata sátorban ébredtem fel. Tehát Vandergrift nem ölt meg.
- gyertek gyorsan felébredt! Szólt egy női hang.
- Hol vagyok?
- Mégis hol lennél? Vellie- Arkanumba vagy.
- Micsoda? Hol van Vandergrift?
- Kint az erdőben.
Közben bejött Elverio.
- Elverio? Biztos megőrültem. Hagyjatok békén. Mondtam unottan.
- Nem őrültél meg. Egy újabb megpróbáltatáson vettél részt.
- Mi? És Vnadergrift?
- Neki nem kellett volna ott lennie. Véletlen volt.
- Majdnem megölt.
- Igen, tudom. Elnézést.
- Maryt hová vittétek?
- Őt is véletlenül eljutattuk magunkhoz semmi baja. Pihen.
- Viszont egy bolond téged keres a kapun kívül. Azt mondja hogy nagyon fontos.
- Mi a neve?
- Fogalmam sincs.
- Sok dolog történt amíg nem volt észen.
- Elverio, meddig voltam kómában?
- 1 hónapig.
- Úristen. Miért volt ez?
- Vandergrift mérge miatt.
- És az valódi volt mikor Loc-Enternainban jártam?
- Igen. Az is egy hiba volt. Nem tudjuk a hiba okát, de sikerült téged visszajuttatnunk időben.

Már nem volt semmi bajom. Felöltöztem, és elmentem munkát keresni. Megkerestem hát Suveratus-t.
- Üdv. újra van valami új munkád?
- Pont jókor jösz. El kellene juttatnod az erdőbe egy csomagot.
- Mennyiért?
- 1500 Hoonver.
- Kinek?
- Vandergrift.
- Indulok.
Kimentem a kapun, és teljesen elfeledkeztem arról akit Elverio mondott. A kapunál veszekedést láttam.
- Utoljára mondom, menj innen, vagy kiteszem a fejed a falra.
- Láss hozzá. Amíg nem beszéltem Maestro-val, nem megyek sehová.
- Mi folyik itt? Vágtam közbe.
- Maestro! Szólt egy fiatal férfi hozzám.
- ÖÖ. Kivagy te?
- Mondok neked valamit amitől egyből beugrik. Pontosan 1 hónapja eljöttél hozzám, és mondtad hogy menjek el Vellie-Arkanumba.
Hát itt vagyok.
- Daniel! Jó újra látni. Thomas hol van?
- Ő még maradt edzeni Vlado-nál.
- Majd később beszélünk, most egy megbízást teljesítek. Jössz?
- Persze, hová megyünk?
- Az erdőbe Vandergrifthez.
- Menjünk.

Elindultunk hát az erdőbe.  A csomag nálam volt, bár nem tudtam mi van benne.
- És hogy jutottál be Daniel?
- A Harn technika segítségével.
- Az mi?
- Nehezen tudom elmagyarázni. Megpróbálom: Egy olyan felsőbb szintű tudás, mivel képes vagy különbörő dolgokra.
Én 4 ilyen dolgot tudok: Teleport, Flarigan gunch, Servertium, és kifinomultak az érzékszerveim. De most dolgozom egy új technikán.
- Értem és mi a Flarigan guch? Vagy mi?
- A képes vagy a tudatod által ellökni tárgyakat.
- És a Servertium?
- Egy olyan világot hozhatok létre, ahol új technikákat fejleszthetek ki, egyfajta gyakorlótér.
Megérkeztünk Vandergrifthez.
- Maestro! Reméltem hogy jobban leszel. Sajnálom ami veled történt, ezúton szeretnék elnézést kérni.
- Nem kell Vandergrift. Legalább megtanultam egy s mást. Viszont Suveratus küldött egy csomagot, neked.
Odaadtam neki, majd kibontotta a küldeményt.
- Maestro, ez legyen inkább a tiéd. Kárpótlás amiért 1 hónapot elvettem az életedből.
- Rendben. Viszlát Vandergrift.
Kibontottam a csomagot egy tojás volt benne.
- Daniel! Ez legyen a tiéd.
Átadtam neki, majd bementünk a városba.







XIII. Fejezet.
Gyakorlás.



Miután bementünk a városba, visszamentem Suveratushoz a pénzemért. Rendesen ki is fizetett, immáron 2535 hoonverem volt.
Ebből már meg tudtam volna venni a könyvet, de már nem akartam.
-Suveratus, Vandergrift nekem adta ezt a tojást, amit küldtél. Ebből mi kel majd ki?
- Ez egy misztikus tojás. Az kel ki belőle amit a legjobban szeretnél.
- Muszáj élőlénynek lennie?
- Igen.
- Hallod Daniel, majd eldöntöd mit szeretnél. Mosolyogtam.
Megkerestem Pedro-t, hogy Danielnek adjak valami szállást éjszakára.
- Figyelj, meddig akarsz maradni? Már nem azért mintha nem venném szívesen, de...
- Nem tudom.
- Menj el Pedro-hoz, egy középkorú szakállas ember. Ő majd ad szállást.
Én elmentem a Nekromatákhoz.
A főnekromatát kerestem fel.
- Üdvözletem. Arról lenne szó, hogy Daniel maradhatna-e itt velünk.
- Már vártalak Maestro! Ígéretes tanítvány vagy. Ha úgy érzed, hogy amíg itt van jobban tudsz majd harcolni, hát legyen.
- Hamarosan szervezünk egy bajnokságot. Aki nyer mesés jutalmat kap. És valamit kívánhat tőlem.
- Rendben. Van nevezési díj?
- Igen, 2500 Hoonver. Szeretném ha ott lennél. Ha nincs ennyi pénzed, akkor keresd meg Suveratust, a temlomban megtalálod. Neki mindig van valami megbízása.
- Mikor lesz?
- 1 hét múlva. De most hagyj magamra.
Kimentem a sátorból. Jó lenne megnyernem, de ha Vandergrift is benevez, esélyem nincs. A múltkor is majdnem megölt.
Elmentem Carloshoz. Mint később kiderült a fiatal nekromata neve Carlos. Készülnöm kellett a bajnokságra.
- Carlos! Szeretném, ha felkészítenél a jövő heti bajnokságra.
- Nocsak Maestro! Látom felébredtél. Beszélhetünk róla, de nehéz feladat lesz. Először meg kell tudnom, van-e értelme.
- Mit csináljak?
- Egyenlőre semmit. Csak ülj le, és csukd be a szemed. Bármit is hallasz, ne nyisd ki a szemed.
- Rendben.
Nem tudom miért kérte, de megtettem. Eleinte nem éreztem semmit. Majd elkezdtem fázni. Nagyon hideg lett. Majd suttogást hallottam a fülembe. Éreztem valaminek a lehelletét.
És mondott valamit, de nem értettem meg a lényegét: gondolj másra, harc közben. Majd Carlos szólt hozzám.
- Kinyithatod a szemed.
Kinyitottam, és felálltam.
- Nos? Alkalmas vagyok rá?
- Igen. Máris kezdjük. A sebességedene kell fejleszteni. Vedd fel ezt a páncélt.
- Ez nagyon nehéz. Nem bírom.
- Tudom, hogy még nehéz, de ennél könnyebb nincs. Fuss el az erdőbe Vandergrift-hez. Mondani fog valamit. Azt mondd meg nekem.
- De..
- Menj!
Futni nem bírtam, kénytelen voltam gyalogolni. A páncél legalább 80 kiló volt. Majd összestem, mire elértem a főteret. Mindenki engem nézett és röhögtek.
Megalázó volt. A piacon voltak vagy 40-en, és mind-mind kinevettek. A falnál összeestem. kúszva fojtattam az utat. Maximum 5 métert tettem meg kúszva, mkor elhatároztam hogy felállok. Hatalmas szenvedés árán sikerült.
Elmentem Vandergrifthez. Meg is mondta a szót: Eggyel kissebbet. Ez volt az, fél óra múlva ott voltam Carlosnál.
- Megvan?
- Meg, levehetem?
- Mondd.
- Eggyel kissebbet.
- Hmm. Vedd le.
Pehelysúlyúnak éreztem a testem.
-Menjünk ki a főtérre. Gyere velem.
Kimentünk.
- A következő feladathoz észre van szükség.
- Van két  fadarabod, egy szikla és pár moha. A kardod használhatod.  Gyújts tüzet! 15 perced van.
A megoldásra egyből rájöttem. A kardom vagy 7-szer végighúztam a kövön, és a lepattanó szikrák meggyújtották a mohát, amit a gallyakra tettem.
- Nagyszerű! 2. Feladat kész.
- Mesélj a bajnokságról!
- Ez egy világszintű játék aholvá mindenki eljöhet.
- Mit kap a győztes?
- Egy várost, ami csak az övé. 100 ezer hoonvert, és kívánhat valamit a főnekromatától.
- Ki fog harcolni velem?
- Nem tudom. Sorsolni fogjuk.
- Hol lesz tartva?
- Itt Villie-Arkanumban. Építünk egy arénát és a küldelem itt fog folyni. Elég a beszédből. Fogd meg ezt a kardot.
Tudni kell róla, hogy ez egy megbűvölt kard. Irányítani csak kellő fizikai erővel tudod használni. Most fogd meg.
Fura érzés volt. Carlos is elővette a kardját.
- Harcoljunk.
Miest kimondta a kard elkezdett mozogni a kezemben. Közben Carlos is jött és könnyedén kicsapta a kezemből, majd pofánvágott ököllel.
- Vedd fel!
Felvettem a kardot, de újra elkezdett ficánkolni, most valamennyire meg tudtam gátolni. carlos újra jött most elugrottam és megrúgtam az oldalát.
Már kicsit kevesebbet rángatózott a kezem a kardtól.
- Jó nagyon jó, de vajon a varázslatokakl szemben is ellenálsz-e?
Mire kimondta leírt egy háromszöget a lábával, és a jobb kezét előre tolta. Olyan ütést éreztem a hasamon, hogy hátraestem. Fel kelelt álnom mert Carlos jött újra.
Ezt nem tudtam hárítani, és kigáncsolt.
- Nem volt olyan rosz. Vedd fel ezt a páncélt, ez nem olyan nehéz. Viszont ezt egész nap hordanod kell. Most elmehetsz.
A páncél tényleg nem volt olyan nehéz, de ez sem volt nagyon könnyű. Megnéztem hogy Daniel mit csinál. Kint volt a kaputól 100 méterre kb. Nézte ahogy a nekromaták az arénát építik.
- Mi ez a szerkó? Kérdezte röhögve.
- Valami páncél. Készülök a bajnokságra. Te benevezel?
- Neveznék. De semmi pénzem nincs.
- Gyere nézzünk szét a városban.
Megkerestük Suveratust.
- Suveratus nincs valami munkád Daniel részére?
- Dehogy nincs!  A közelben vandálok tartózkodnak, és folyton megcsapolják a szállítmányaim. El kellene beszélgetned velük.
Kimentünk a Arkanumból.
- Te, hol kezdjük a keresést?
- Talán ha követjük a kocsinyomokat akkkor megtaláljuk őket. Feleltem.
Így tettünk, nem volt nehéz megtalálni, mert tüzet gyújtottak a falujukban. Nem voltak sokan, de vigyáznunk kellet.
- A terv a következő: Belopózunk a faluba, a tornyokból kiszedjük a két íjászt. A lényeg hogy ne vegyenek észre.
Enyém a jobb tiéd a bal oldali. Majd felvesszük az íjat és lelövünk egyet-egyet. Lemászunk a toronyból. Ők riadóztatni fognak mi pedig hátul besétálunk, és megöljük a vezért, majd a többit.
- Rendben Maestro, de van egy gond. Nem tudok íjjal lőni.
- Majd megtanulsz. Kacsintottam rá. Nyomás.
- Felmásztam a toronyra, mellette volt a másik ami Danielé. Nem volt nagy, kis pofás fa tornyok voltak. Fel is lehetett volna gyújrani.
fent voltam a tornyon. Az íjász nem volt éber, részeg volt. Átvágtam a torkát az éles kardommal, majd vártam Danielre. Mikor megérkezett felvettem az íjat, és egy őrt agyonlőttem. Daniel  mellélőtt.
Villámgyorsan leugrottam a toronyból, és átrohantam a túloldalra. Az őrök a toronyhoz gyűltek. Bementem a vezérük házába. Becsuktam az ajtót.
- Ki vagy te?
- Maestro vagyok. Villie- Arkanumból jövök.
- Mi célból? Kérdezte a részeg főnök.
- Kaptam egy megbízást, hogy öljelek meg. Éppen teljesítem.
- hah! és hogy akarsz megölni? A kint lévő embereim kitesznek szőnyegnek ha végzel velem.
Az ajtót kinyitották. Daniel volt az.
- Maestro, megöltem őket.
- Rendben, várj meg villie Arkanum kapuinál, és szólj Suveratusnak, hogy itt van itt pár dolog amit el lehetne vinni.
- Innen nem visztek el semmit kutyák!
Köpött egyet, majd levágtam a fejét. Mentem Daniel után.
Egy közeli patakban lemostuk a vért magunkról. danielnek az egész ruhája telített volt a vértől.
Ez után elmentünk Suveratushoz.
- Vége a vandáloknak.
- Nagyszerű! Hányan voltak?
- Kb. 30-an. Mondta Daniel.
Van pár hasznos dolog amit elhozhatnánk. Kár lenne ott hagyni.
- Rendben, mindjárt szólok az embereimnek, hogy pakolják ki a falut. Itt a jutalmad:
1000 honnver.
- Ez nem lesz elég.. Nincs valami más munka ami 1500-at ér?
- De van csak.
- Csak?
- Mindegy. Ha elhozol mindent a vandálok falujából, akkor megkapod.
Nem halgattam tovább a beszélgetésüket. Ezt magának kellett elintézni. Már este volt, elindultam lefeküdni.
Különösen hideg volt azon az éjszakán. Mary rám várt.:
- Maestro! Kiáltott Mary.
- Hello.
- Hogy vagy?
- Jól. Itt van Daniel is. Benevezünk a bajnokságra. Te nem jösz?
- De. Már leadtam a nevezésem.
- Jó. Sajnálom de fáradt vagyok. Majd holnap beszélünk.







XIV. Fejezet.
A bajnokság.



Eltelt az 1 hét, és beneveztünk mind a 3-an. Az én harcom volt az első, valami  Vestburgi ellen. A harcosok sátrában voltam.
Adott volt a lehetőség, hogy bosszűt álljak Apanach-ért.  Szólítottak.
- Az első küzdelem, Maestro és Roudnin között folyik. Tisztességes játékot várok fiúk. A szabályok egyszerűek. Az veszít aki a földre kerül. Kezdődjétek a harc!
Beurgrottam az arénába. Az ellenfelem is így tett. Ő íjjal harcolt, ez volt a hibája. Kilőtt egy nyílvesszőt, elugrottam előle, majd a kardommal átvágtam a lábát. Üvöltött egyet , és letérdelt.
Hátbarúgtam, és elesett.
- Maestro győzött! Roudnin számára véget ért a verseny.
Ez sima meccs volt. Különös emberek voltak itt. Itt volt az örgember is akit érkezésemkör az őrök elzavartak. Vajon a következő harcom is ilyen könnyű lesz? Remélem. Csak ne kerüljek össze  Maryvel Vagy Daniel-el.
Vége lett a következő meccsnek. Most Daniel következett.
- A harmadik meccs Daniel és Harwlay mérkőzése lesz. Harwlay a déliek bajnoka. Daniel pedig északi színben szerepel. Kezdődjön az Észak-Déli küzdelem.
Erre kíváncsi voltam. Daniel csak egy tőrt hozott magával, Harwlay pedig még azt sem. Elkezdődött a viadal. Harwlay elindult mosolyogva Daniel felé, majd villámgyorsan egy ezüst meteorit darabkát felélökött.
Daniel kitért előle, és a a "flarigan gunch" techinák alkalmazta, az ellenfelét telibe kapta a löket, de meg sem érezte. Felemelte a bal kezét, majd a jobbot, és rátartotta mind a 2-őt Daniel-re.
- Apstordiano! Kiáltotta. És hatalams lángtengert idézett Daniel felé. Eltalálta és a földre hullott mint egy zsák.
- A győztes Harwlay!
Mary is győzedelmeskedett.
Most Vandergrift, és az öreg harcolt aki az érkezésemkor ment el.
- Az 5. viadal Arthur Vandergrift és a "Villám" párbaja lesz. Vandergrift Vellie-Arkanum kiváló garcosa a Villámról pedig nem áll rendelkezésünkre információ.
Hosszú küzdelemnek ígérkezett. Vandergrift a szokásos mérgezett kardjával harcolt a "villám"nál pedig egy bot volt. Vandergrift az öreg elé állt majd valamit mondott neki.
A kadját különösen fogta meg. Tartott az ellenfelétől. Vandergrift pengéje Z alakot írt le majd az öreget iszonyatos erővel megvágta, volna ha nem hárítja el a botjával.
Az öreg egy védőburkot hozott létre maga körül majd elindult Vandergrift felé.
Egy varázslattal port kevert az arénában, így nem láttunk semmit, csak hallottuk a csata zajait. Pár percig csak Vandergrift kardcsörgését hallotuk, ahogyan a védőburokba ütközik, majd egy hatalmas üvöltés következett. A por szépen lassan elillant.
Vandergrift a földön fekükdt körülötte vértócsa.
- A győztes a Villám!
Ezután még több száz küzdelem következett, beleértve az enyémek is. Mary még mindig bent volt.
Elérkezett a 6. küzdelmem. Az ellenfél Harwlay volt.
- A következő küzdelem Maestro, és Harwlay között folyik. Győzzön a jobbik!
Az arénában vér volt.
- Elérkezett az utolsó küldelmed, fiú. Mondta mérges tekintettel Harwlay.
A válaszom az volt hogy előveszem a kardom, és teszek vele pár mozdulatot a levegőbe. Vittem magammal pár dobótőrt is. Harwlay mozdulatlanul állt.
Azt várta hogy nekimenjek. Nem kellett sokat várnia. Odarohantam, és a lába felé egy vágást indítottam, elugrott és egy flarigan gunch-al el akart kökni, de elugrottam és egy sekély vágást ejtettem a mellkasán.
Dühös lett és egy kardot idézett a semmiből. Nekemrontott vele és itt kezdődött az igazi küzdelem. Hárítottam a támadásait. Mikor már kezdett fáradi elugrottam és egy dobótőrrel átvágtam a tenyerét. A jobb keze kilőve.
Üvöltöttegyet, és mormolt pár szót. Az ég lángvörös lett, majd megjelent vagy száz ezüst meteorit amit szélsebesen száguldottak felém.
- Ez elől térj ki.
Ki is térhettem vola, de jobb ötletem volt. Ő irányította a meteoritokat, és nem tudott védekezni. Az első becsapódott az aréna falát szétverte.
Egy újabb dobótőrt felé dobtam, de az egyik meteorittal kivédte. Nem volt más választásom közel keleltt menjek hozzá. Hamar odaértem, és belevágtam a bal lábába a csontjáig. A földre esett így nyertem.
Mary viszont kikapott. Ő kapta a "villámot" és könnyűszerrel legyőzte őt.

A döntő következett. A villám ellen. Izgultam. Hiszen ő legyőzte azt a Vandergrift-et akit meg sem tudtam érinteni.
- Figyelem! Most következik a döntő! Biztosan sokan várták ezt a párbajt. A döntőt vívja: A villám, és Maestro! Kezdődjék a finálé!
Az öreg odalépett hozzám és a következőket mondta: Amint elül a köd halott leszel. Szinte nálam is ugyanazt csinálta mint Vandergriftnél.
Megidézte a ködöt. Belülről, viszont lehet látni. Az öreg levedte a kesztyűjét és fura mozdulatokba kezdett. Tudtam, hogy nem ronthatok neki. Vandergrift-nek is ez volt a hibája.
Megnéztem egy dobótőrrel hogy védi-e valami. Felédobtam egyet, és egy zöld színű kis részecskéhez hozzáért, madj porrá lett.
Egyre gyorsabban csinálta a mozdulatait. Én pedig ámultam, hogy mit csináhat vajon. Eközben Vandergrift-et meggyógyították, majd a főnekromatához sietett.
- Uram, meg kell mentenünk Maestrot! A villám..
- Ne zavarj. Ismerd  el hogy kikaptál.
- De, a tiltott nekro..
- Menj innen. Szólt a nekromata dühösen.
Odament Carloshoz.
- Figyelj, Carlos halgass meg. Maestro a te tanítványod. Meg kell mentened. A villám a tiltott nekromanciát használja.
- Ez biztos Vandergrift?
- Halálbiztosan. De oszlassuk fel a ködöt, hogy a főnekromata is meglássa. Meg fogja ölni Maestrot!
- Rendben! Szólok a többieknek.
Az öreg, már nagyon gyorsan hadonászott, mint aki megőrült. Karcsapásokat kezdtem hallani, pedig nem is harcoltunk. A ködből jött.
Az öreg mozgása lelassult szépen lassan. Madj egymáshoz szorította a két középső ujját,a mutató és gyűrűsujját, és oldalra kitámasztotta az egymásnak szorított hüvelykujjait.
Felém fordította. Egy hanghullám jöt ki a kezéből, és vagy 70 métert lökött rajtam. Felálltam de jött következő, ebbe az egész agyam berezonált.
Már nehezebben tudtam felállni, de felesleges volt mert a következő hullám a falhoz csapott. Határtalan mérget éreztem magamban. Levettem gyorsabb azt a páncélt amit Carlos adott.
Nélküle nagyon könnyű lett a testem könnyűszerrel ki tudtam térni a hullámok elől.
- Ezt hogy csinálod? Szólt a villám.
Nem válaszoltam hanem rohantem felé kivont karddal.
- Akkor erősebbet kell majd csinálnom.
Furcsak mozdulatot tett az ujjaival, majd belevágott aföldbe ököllel. Valami fekete tüske emelkedett ki. Hatalams volt.
Közeledtem az öreg felé. Elekzdett folyamatosan üvölteni majd erősen vágott bele a földbe. A kijövő dárda helyett, több száz kissebb emelkedett ki.
Mintha valami csapda lenne. Majd hirtelen abbamardt.
- Hmm, ha a következőt is túléled, akkor tovább bírtad mint a jó öreg Arthur.
Amint kimondta egy fekete lény emelkedett ki a földből. Izmos volt és gyors. Megindult felém, és a kardot kitépte a kezemből.
Ez valami mutáns lehetett, mert tudott vívni vele. Már csak a tőreim maradtak, de könnyűszerrel kilépett előlük. A kardommal a vállamat találta el. Mély bevágás keletkezett rajta.
Megfogtam két tőrt, és azzal próbáltam harcolni. Sikertelenül, eltaláltam, de belement a nyálkás testébe. Mikor azt hittem hogy vége a viadalomnak a köd elkezdett oszlani. Új reményt kaptam és ökölbe szorítottam a tőrt.
Amint közeledett felém kirúgtam a csúszos lábát, és elvettem tőle a kardom. Levágtam a fejét. De nem azért, mert olyan gyors lettem, hanem mert egészen belassult az a démon, ahogyan a köd eloszlott már majdnem teljesen.
A villám nem vette észre hogy a köd feloszlott. A bal vállamból ömlött a vér.
- Gratulálok, tovább bírtad mint Vandergrift. Hah. De most megöllek, és majd azt hiszik elvéreztél. Háromszöget csinált a két kezéből, majd egy mágikus bilincset rakott a kezemre és a lábamra. Nem tudtam mozogni.
- Ahjoleiano Pastadra supremo.
- Őrség! Ordította a főnekromata az emelvényről.
A nekromaták elém álltak, hogy ne legyen bajom.
- Ezútal megmenekültél. Gratulálok. Viszlát Villie-Arkanum.
Amint kimondta elteleportál.
A nekromaták meggyógyították a vállamon lévő vágást.

-A győztes: Maestro! Éljen!
A közönség felállva tapsolt, én pedig azt sem tudtam hol vagyok.
-A szabályzat értelmében, kapsz 100.000 Hoonvert, egy várost amit birtokolsz, és kérhetsz tőlem valamit!
Mit kérsz Maestro?
- Az Asylum technikára taníts meg.
- Gyere fel hozzám.
Felmentem majd megfogta a homlokom. Égető fájdalmat éreztem, és az agyam lüktetett erőteljesen. Nagyon fájt.
- Az alapképzés a birtokodban, viszont neked kell megtanulnod.
- Köszönöm. Hol van a városom?
- Válaszd meg te a helyét.
- Legyen a reinbold tartományban messzi északon.
A következőket súgta a fülembe: Ha el akasz teleportáni a városodba mondd ki a következőket: Aquerto ricasa. És gondolj a városodra.
- Viszlát.









XV. fejezet.
WearVille                                  



Amint eljöttem a főnekromatától, bementem a Villie-Arkanumba utoljára. Megkerestem Danielt és Maryt. Együtt voltak.
- Szevasz Maestro! Gratulálok!
- Én is.
- Köszönöm szépen. De szeretnék valamit kérdezni tőletek.
- Mondd bátran.
- Nem szeretnétek velem eljönni WearVill-be?
- De. Kösz a lehetőséget.
- Nincs mit. és te Mary?
- Mikor indulunk? Mosolygott.
- Hamarosan. Megkérdezem Elverio-t.
Úgy éreztem hogy neki is jönnie kellene, és Vandergriftnek is mert neki köszönhetem az életem.
Elveirot találtam meg előbb.
- Elverio. Nem szeretne velem jönni WearVill-be?
- Sajnálom fiam. De én ide tartozom. Remélem sikeres lesz a városod.
Már csak Vandergrift-et kellett megtalálnom. Kint volt az erdőbe, már egy jó ideje.
- Üdv. Vandergrift. Kösz, hogy megmentettél.
- Nincs mit.
- Azt szeretném kérdezni tőled, hogy nem szeretnél-e eljönni velem WearVill-be?
- De elmegyek. Itt már úgysincs keresnivalóm, hiszem legyőztek.
- Nem kell emiatt aggódnod. Az öreg csalt.

Tehát mi 4-en elmentünk a városomba. WearVill-be. Kíváncsi voltam hogy néz ki.
Megnyitottam a teleportkaput, amit a főnekromata mondott
- Aquerto Ricasa. Mondtam.
Eközben magamban WearVill nevét mondogattam. A kapu megnyílt, nem olyan volt, mint amit Elverio nyitott meg annak idején. Ebből kék nyalábok csapkodtak, nem pedig sárgák.
Érdekes volt.
- Menjetek át rajta. Mondtam.
Vandergrift bólintott majd besétált. Mary és Daniel ment utána. Végül én mentem, és a kapu bezáródott.
Egy havas pusztára kerültünk, messze északon hegyek voltak.
- Valamit elrontottam? Kérdeztem Vandergriftre nézve.
- Szerintem nem. Csak egy várost kaptál. Itt építheted fel a "birodalmad"
- A Mi birodalmunk. mosolyogtam.
- Nézd, be van jelölve a határa. Ez a fehér erőtér, azt jelzi.
- De Mary, mi 4-en nem tudjuk felépíteni. Munkások kellenek.
- Nézzétek ott egy ember. Mondta Daniel.
- Gyerünk.
Elindultunk az ember felé, egy pergamen volt a kezében és valami ceruza.
- Remélem ő tud valamit.
- Ahogyan én is Arthur.
- Elnézést, ön kicsoda?
- Én egy építész vagyok, fiam. / Mondta az idegen./ Kié ez a birtok?
- Az enyém. / Mondtam./
- Nagyszerű, bejelöltem fehérrel a határokat. Munkásokat kell szereznünk, hogy fellendüljön a város. Tudok egy jó fejvadászt, ahol vehetünk rabszolgákat.
- Messze van?
- Teleporttal nincs, uram.
- Mi a város neve?
- Vestburg.
Meglepődtem, undorral fogadtam ezt a nevet.
- Menjünk, nincs más választásom. De először pár őrt kell bérelni, akik felügyelnek a rabszolgákra. Nem?
- Majd Vestburgban mindent beszerzünk. Nyisd a kaput.
- Aquerto Ricasa. /S közben arra az undorító városra gondoltam /.
Megnyílt a kapu, majd az építész beugrott.
- Ti maradjatok. / Szóltam a többiekhez /.
Mentem én is az építész után. Mivel ez délen volt, itt már jóval kedvezőbb volt az éghajlat, bár én jobban szeretem a havas tájakat.

Megérkeztünk, a fejvadászok és kereskedők városába. Itt is Hoonver volt a fizetőeszköz.
- Kövess fiam. Béreljünk pár őrt.
Mentem utána. A kapunál az őrök engedélyt kértek, amit az építész fel is muattott és felém bökött az ujjával. Átengedtek.
Az itteni piacon rengeteg minden volt. Az állatoktól, a kardokig, szinte minden. Még emberek is.
Egy barlanghoz mentünk, ahol 2 félmeztelen őr állt.
- Svabtint, keresem. Mondd meg neki hogy Siron van itt.
Az őr hátrament és váltott pár szót, Svabtint-al majd az arcon vágta.
Az őr viszajött.
- Mehettek.
- Mit akarsz itt Siron? Röhögött Svabtin.
- Ennek a fiúnak szüksége lenne néhány őrre.
- Mennyi kell?
- 3 darab feleltem.
- Áhh az nem elég! Legalább 10 kell.
- Akkor legyen 10. Mondta Sabtint.
- Mennyibe kerül?
- Siron, te ugye féláron vásárolhatsz, így  5.000 Hoonver 1 hónapra.
- Rendben!
Kifizettem őket, majd kiválaszthattam 10-et. A 10 legerősebbet választottam.
- Figyelj csak, nem érkedel pár munkás? Nem rég kaptam őket.
- Dehogynem. Mennyi darabja?
- 100 Hoonver és addig marad amíg csak el nem szökik.
- Hány darab van készleten? Kérdezett Siron.
- 70.
- Megvesszük mindet!
- Nagyszerű.

Amíg ők beszéltek, addig én nézelődtem. Hamarosan meghozták az őröket, és a rabszolgákat. Bilicsben voltak. A ruha meglehetősen ép volt rajtuk.
- Megvan minde, amiért jöttünk, menjünk vissza WearVille-be. / Mondta Siron/
Bólinottam, majd elindultam a rabszolgák, és az őrök mögött a városon kívülre.
Megnyitottam a kaput, megvártam míg az őrök, majd a rabszolgák megérkeznek WearVille-be, és mentem utánuk.
- Maestro! Mi ez a sok ember?
- 70 Rabszolga, és 10 őr.
- Jöjjön ide mindenki! Kiáltott Siron.
Megvárta míg mindenki rá figyel majd folytatta.
- Maestro, gyere ide mellém. Ha azt akarjátok, hogy fellendüljön ez a földterület, mindenkinek keményen kell dolgoznia. Kell munkaerő kik a várost építi.
Kell katonaság, akik a várost őrzik, és kell élelem, amit eszünk. Ez a négy dolog a kulcsa mindennek.
A legfontosabb most, hogy szállást, kell építenünk. Remélem a munkások jó erőbe vannak.
- Csinálnánk, mi szívesen, de nincs építőanyag. Mondta az egyik szomorúan.
- Majd hozatunk téglákat.
- Maestro! Mivel tiéd ez a város, kérlek ossz ki mindenkinek egy feladatsort.
- Rendben. Akkor kezdjük. Daniel, te felügyelj a rabszolgákra, vagyis munkásokra, hogy ne legyen semmi bajuk, illetve jól dolgozzanak.
Vandergrift. Te az őrökre figyelj. Mary, te pedig az élelmezésre. Én magára a város működésére figyelek majd.
Reméelm érthető volt.
- Persze. Szóltak egyhangúan.
- Siron, honnan hozzunk építőanyagot?
- Nem messze innen, van egy falu, ahol banditák állomásoznak. Onnan elhozhatnánk mindent.
- Erősen védik?
- Igen, viszont éjszaka gyengül a védelmük.
- Akkor ma éjszaka lecsapunk rájuk. A munkásoknak: Amint felvirágzik WearVille rendes fizetést kaptok, rendes állással.
- Köszönjük uram.
- Ma kénytelenek leszünk a földön aludni, de holnap az első dolgunk a szállás felépítése lesz. Most pedig tervezzük meg az éjszakai mészárlást.
Szóval: Az épületeket nem bántjuk. Leöljük a katonákat, vagy pedig befogjuk rabszolgának. Szavazzuk meg.
- Daniel?
- Öljük őket meg. Úgyis csak lázadnának.
- Vandergrift?
- Fogjuk be rabszolgának. Aki lázad azt megölöm.
- Én arra szavazok hogy haljanak meg.
- Mary?
- Haljanak meg.
- Siron?
- Pusztuljanak.
- Tehát eldőlt. Lemészároljuk őket.
Éjszaka elmentünk 85-en a táborba. 70 rabszolga, 10 őr és mi 5-en. Fakerítéssel volt körülvéve. A kupajában 2 őr volt, aludtak.
A munkások kint várták, hogy kipakolhassák a tábort. Könnyű dolgunk volt.
- Figyeljetek. Mondta Vandergrift.- Ez az én specialitásom. 4 oldalról támadunk. Én és Siron hátul, Maestro itt elöl, Daniel és Mary pedig  két oldalról. Próbáljuk meg minél halkabban.
- Várjatok nekem nincs kardom! Mondta Daniel.
- Nem lesz rá szükség. Indulás.
- Vandergrift elindult hátra, Siron követte. Daniel és Mary pedig a jobb és bal oldalról másztak át a kerítésen majd beugrottak gyilkolni.
Elvágtam a két őr torkát, majd bementem a faluba. A fal mellett volt ásva, egy gödör. Csontok voltak benne. Elindultam középre, mire beértem, körülbelül 3 embert szúrtam le álmában. Eközben Vandergrift is elért mellém, majd Siron.
- Figyelem. Mary, Daniel / kik idő közben ideértek/ ti itt kint öltök meg minden banditát. A rabszolgákat és állatokat hagyjátok.
- Van itt állat?
- Igen, van ott egy ól, ott láttam pár disznót, és birkát.
- Mi pedig bemegyünk a házakba. Indulás.
Én a főnökük házikójába mentem be. Egy asztalon volt vagy 2000 Hoonver. Egy székben aludt. Az ajtó felett volt két állatkoponya, és egy agancs.
Nem akartam felkelteni, csak leszúrtam. A kardom visszatettem a hátamra, és kimentem.
Üres volt ez a tábor.
Az őrök felügyelték a munkásokat. Kimentem, majd intettem nekik.
- Mindent hozzatok, amit csak le bírtok mozdítani. Daniel, te maradj itt légyszíves és felügyeld őket.
- Rendben.
Visszamentünk WearVille-be és vártuk a holnapot.









XVI. Fejezet.
Utazás.



Reggelre, egész sok mindent összehordtak a rabszolgák. Lementem Danielt felváltani.
- Daniel, menj fel, pihenj egy kicsit. Én itt maradok egy kicsit.
Nem ellenkezett azonnal elindult. A munkások is fáradtak voltak.
- Figyeljetek, az állatok egyenlőre itt maradnak. Ha majd lesz ól, majd elvisszük őket. Még forduljatok pár kört aztán menjetek pihenni. Nyitok egy teleportkaput  WearVille-be és úgy gyorsabban elértek.
- Aquerto Ricasa! - Menjetek át rajta, majd jöjjetek vissza, aki úgy érzi hogy nem tud már dolgozni maradjon ott.
Odajött hozzám Siron.
- Ez így nem lesz jó, több rabszolga kell, váltásnak.
- itt van 1500 Hoonver, hozz még párat.
- Rendben. Hamarosan jövök.
Felpattant egy lóra, majd elindult dél felé.
Felkerestem Vandergrift-et, meg akartam kérdezni hogy tud-e vadászni? Mert itt különösen sok szarvas van.
Gyalog kellett mennem, mert ha teleportálok a kapu bezárul. Fent volt a táborban.
- Vandergrift, észrevettem hogy a közelben van egy csomó szarvas, jó lenne egyet-kettőt elkapni. Úgy hallottam hogy jó vagy íjászatban.
- Ez így igaz. Menjünk.
A bandita tábortól kb. 300 méterre volt egy csorda. 4-et tudtunk elejteni.
- Hogy visszük ezt a sok szarvast be?
- Teleporttal.
Aquerto Ricasa. Itt megnyílt egy kapu, viszont a bandita táborban lévő összeomlott.
-Vigyük őket be.
- Mary, szólj annak a 4 őrnek hogy rakjon tüzet. Meg sütjük ezt a szarvast.
- Rendben, mennyit lőttetek?
- 4-et.
- Az remélhetőleg elég lesz.
Mire behordtuk a 4 szarvast addigra készen állt a tábortűz. Nagyon sok időbe telt, mire 1 is készen lett. Az elsőt a munkások ették meg, majd pihentek 1-2 órát.
A következőt mi ettük meg, majd eltettük későbbre a másik kettőt. Eközben Siron megérkezett egy szekérrel, benne 10 rabszolgával.
- megjöttem. Szólt hangosan.
- Mit hoztál?
- 1 lovaskocsit, és 10 rabszolgát, akik majd pakolják az anyagokat.
- Nagyszerű! Már kezdhetnek is. Vidd el őket a táborba, és pakoljátok tele a kocsit.
Így már nagyon gyorsan ment a pakolás. Megvártam a következő kört, majd összehívtam mindenkit.
- Figyelem! 4 munkás lemegy a táborba. Ezek mellé 2 őr. 1 munkás, és 1 őr kezeli a lovaskocsit. A maradék itt marad építkezni, az őrök ezt felügyelik.
- Maestro! beszélhetnénk négyszemközt?
- Persze Daniel.
Félrehúzódtunk.
- Mondd.
- Elmehetnénk Vlado Gaines, és Thomas-ért.
- Most?
- Igen. De Loc-enternainba lóval menjünk.
- Szólok Mary-nek.
Elindultam a tábortűz felé.
- Mary, mot elmegyek Loc-Enternainba. Amíg nem jövök, te irányítod a várost. A munkások építsenek fel egy szállást, majd egy ólat az állatoknak. Egyenlőre ennyi.
- Rendben, viszlát.
Felpattantam egy lóra, majd követtem Danielt. Nem volt hosszú az út Loc-Enternainba, az úton elbeszélgettem Daniellel.
- A tojásod meg van még?
- Igen.
- És mi fog kikelni belőle?
- Egy griff.
- Jó.
- Akkor neki is kell egy karámot építeni, mert hamarosan megnő.
Jól ismertem a griffeket. Elverio 14. próbáján, egy griffet kellett megülnöm. Békés, és szerethető állatok.
- És neked milyen a kapcsolatod Mary-vel?
- Semmi olyan amire gondolsz, egy barátom.
- Tetszik?
- Mary egy gyönyörű lány, kinek ne tetszene...
- Figyelj, csak tudom hol van Aaron.
- Nocsak, ki vele!
- A lovag városban.
- Florine-ban?
- Igen.
- Az innen egy köpésnyire van. Beugrunk út közben?
- Mehetünk.
- Kíváncsi vagyok hogyan néz ki most.
- Én Stardustra vagyok kíváncsi.
- Az viszont nagyon messze van innen.
- John-ék élnek még vajon?                           
- Remélem.
- Én is.
Elbeszélgettem Daniellel, szinte minden szóba került. 1 óra alatt Loc-Enternainba kerültünk.
- Mi célból jötttetek Loc-Enternainba?
- Engedj be, Fago.
- Daniel?
- Igen, engedj már át.
- Rendben, menj. De ő nem mehet.
- Már pedig velem jön. Gyere Maestro.
- Maestro? Aki megnyerte a Ville-Arkanum-i tornát?
- Igen.
- Csodálód vagyok. Bemehetsz.
Bementünk, felmentünk egyenesen Reinbold-hoz. Ide csak Daniel ment be én kint maradtam. 10 percen át beszélgettek, mire Daniel kijött.
- Gyere. MOndta és elindult sebesen.
Reméltem hogy Vlado eljön, és Thomas eljön.
- Maestro. Thomas nincs itt, elment Stardust-ba harcolni. Vlado nem tudta meggátolni.
- Keressük meg Gainest.
Nem nagyon érdekelt, hogy Thomas elment, most voltak fontosabb dolgaim. Egy új élet kezdése. Nem bántam meg hogy aznap eljöttem Stardust-ból.
Megtaláltok Gainest, a saját házában volt.
- Kopogj be, Daniel.
Kopogott, ki is nyitották az ajtót.
- Vlado? Kérdezte Daniel.
- Daniel! Mi járatban vagy?
- Kérdezd Maestrot.
Vlado rám nézett.
- Arról lenne szó, hogy nem szeretne-e eljönni a városomba.
- A városodba?
- WearVille-be. Elnyertem a Villie-Arkanum-ban megrendetzet bajnokságban.
- De elmegyek. Mióta Daniel elment úgysincs semmi szórakozásom. Induljunk.
- Lenne egy kis kerülő Vlado. Elmegyünk a lovagvárosba.
- Rendben.
- Várj, csak Daniel. Ti menjetek el WearVille-be, én pedig elmegyek Florine-ba. Vlado, vidd a lovam.
Kikísértem őket a kapuig, majd elteleportáltam a hírhedt lovagvárosba.
Az őrök átengedtek, megismertek, tudták hogy én nyertem a bajnokságot.
- Elnézést, nem tudja hogy hol van Aaron Burthfly? Kérdeztem meg egy árust.
- Aaron mester? De tudom. Elviszlek hozzá kövess.
Mentünk vagy 20 percet, mire odaértünk egy díszes házhoz. Nem votl időm körülnézni, mert annyira gyorsan ment.
- Itt van bent.
Kopogás nélkül bementem hozzá. Egy csomó páncélos ember ült egy nagy kerek asztalnál.
- Hogy mertél ide bejönni te paraszt? /Szólt egy középkorú ember./ Őrség!!
- Ne! Aaront keresem.
- Ki vagy te?
- Maestro.
- Az lehetetlen.
- Pedig én vagyok. 3 hónapja Stardustban váltunk el.
- Maestro?
Bólintottam.
- Figyelj, most épp egy megbeszélés közepén vagyok, gyere vissza 10 perc múlva.
A 10 perc gyorsan eltelt, kijöttek a páncélos emberek, majd bementem Aaronhoz. Rögtön utánam egy nő is bejött.
- Hogy találtál meg?
- Daniel mondta hogy itt vagy.
- Daniel? Ő is itt van?
- Nem épp most megy el Valdo Gaines-el WearVille-be.
- WearVille?
- Az én városom. Megnyertem a Villie-Arkanumi bajnokságot, és így megkaptam.
- Gratulálok.
- És veled mi történt?
- Lovaggá ütöttek.
- Nem szeretnél eljönni velem? Hozhatsz akit akarsz.  A nőre nézttem, aki csendben ült egy széken.
- Nem tudom. Sok minden köt ide.
- Kérlek Aaron.
- Hát legyen. Elmegyek veled. Victoria is jöhet?
- Persze. És ő, mivel lovag vagy, nincs pár beosztottad?
- De van, miért?
- Mert nagyon kellene a városba friss munkaerő.
- Rendben, szólok a fiúknak.
Kimentem Aaron házából, és megvártam míg kijönnek.
- A kapunál várlak titeket. És elindultam kifelé a lovagvárosból. Nem kellett sokat várnom, viszont Aaron legalább 35 harcost hozott magával.
- Figyeljetek rám! Most megnyitok egy teleportkaput, át kell majd menentek rajta, és WearVille-be értek.
Én megyek utoljára.
- Aquerto Ricasa! Menjetek!
Először Victoria ment, majd Aaron. Utánuk sorakoztak a katonák. Végül én.
Mary már várt engem.
- Maestro! Nagyon jól dolgoznak a munkások, már felhúzták a szállást. 150 ember fér el benne. Hé, ők kik?
- Hello, Mary. Ő itt Aaron, Victoria, és 35 harcos. Aaron lovag lett.
- Üdv. újra Mary.
- Aaron. Mosolygott Mary.
Nem halgattam tovább a beszélgetésüket, lementem a bandita táborba, ellenőrizni a munkát.
Daniel ott várt.
- Elhoztad Aaront?
- El, és jött vele még 36 emberke.
- Nagyszerű. Menj el Vlado-hoz. A felhúzott szálláshelyen már vár.
Elindultam vissza WearVille-be, és a frissen épített szállásra. Jó nagy volt.
- Maestro. A város köré feltudok húzni egy falat, főkapuval és tornyokkal.
- Remek.
- Hol legyen a főkapu?
- Itt ahol állok, Legyen a tetején egy egyenes átjáró, ahol őrök lesznek. Innen húzódjon el a fal a bandita táborig, ott legyen egy kis mellékapu.
Ide elége egy egyszemélyes őrtöröny. Majd innen mehet egészen az északi hegyekig. Odáig legyen 20 őrtorony. A hegyeknél nem kell fal. A főkaputól, ismét menjen a hegyekig párhuzamosan egy fal. 27 őrtoronnyal.
- Értem.
- Mikorra leszel kész?
- Ha most elkezdem akkor reggelre. Hívd be a rabszolgákat.
Elindultam hát összehívni mindenkit. Már este volt, így elmentünk mindannyian aludni.
WearVille lakossága 132 főre gyarapodott.








XVII. Fejezet.
Az építkezés.




Reggel korán ébredtem. Olyan hajnali 5 óra lehetett. Nem akartam felébreszteni a többieket, így halkan kimentem.
Először megijedtem, és meg sem mertem mozdulni egy darabig, utána rájöttem hogy tegnap este utasított Gainest a fal felépítésére.
Minden pontosan olyan volt, mint amire gondoltam. Ott állt a főkapu alatt. Odamentem hozzá.
- Szép munka.
- Köszönöm. Ilyenre gondoltál?
- Igen, mást is fel tudsz építeni?
- Sajnos nem. Csak várfalat.
- Rendben, menj pihenj egy kicsit.
Felfoghatatlan érzés volt ami körülöttem történt. Parancsolgathattam az embereknek, és saját városom volt.
Több őrre volt szükségem, a falakhoz, így jó hogy Aaron eljött 35 beosztottjával. Már rengeteg építőanyagot áthoztak a táborból, a munkások. Már alig volt valami.
Ezt egyedül akartam, áthozni. Felszálltam a lovaskocsi-ra, és elindultam. Már csak a házak alapjai voltak, és a főnökük háza sértetlenül. Bementem a házba, és pár zsákba beleöntöttem a tárgyakat.
Volt itt minden, pénz, kardok, íjak, edények, bor, szekrények, asztalok és székek. Összeszedtem minden pár zsákba - kivéve a szekrényeket, és asztalokat- és elvittem a kocsihoz. Majd a z egykori házak alapját vittem el. Az állatok még ott voltak.
Elvittem tehát mindent WearVille-be. Aaron kint állt az egyetlen ház előtt. Kipakoltam a kocsiból minndent, majd elindultam felé.
- Mi a helyzet Maestro?
Aaron boldog volt.
- Kész a fal. Vlado felépítette az éjjel.
- És kellene rá néhány őr?
- Igen.
- Rendben, a legjobb harcosaim a főkapunál lesznek. 2 őr lesz alul. Íjászokat pedig... neked kellene szerezned.
- Megoldom. 2 kapu van itt. Tehát 4 harcost kérek.
- Meglesz. Elég hideg van itt.
- Én választottam, szeretem a havas tájakat.
Eközben, Daniel felkeltette a munkásaimat. Elindultak az téglákért, és folytatták az ól építését. közben a falat bámulták, hogy,hogy kerülhetett ez ide?
- Jövök egy pillanat múlva.
Hagytam ott Aaron-t majdodaszóltam Daniel-nek.
- Szépen haladnak a munkások, de meg kell osztani őket. Oszd csapatokra őket. Az erőseknek keményebb mukát adj, a gyengébbeknek pedig enyhe feladatot.
- Jó.
- Hamarosan összehívok mindenkit, mert bejelentenivalóm van.
- Micsoda?
- Majd megtudod.
Visszamentem Aaron-hoz.
- Mi van köztetek Victoriával?
- Csak barátok vagyunk.
- Honnan isemred?
- Florine-ból. Egy aréna harcban legyőztem, és kíváncsi voltam rá hogy mit tud.
A hegyek felé fordultam, és bámultam őket. Jó lenne, egy alagutat nyitni ott vész esetére, ami elvisz innen messzire.
De még csak 2 napja enyém ez a város. Eközben kész lett az ól, és Daniel leállította a munkásokat.
- Gyere velem Aaron.
Mondtam neki, és elindulam a szálláshelyre, közben intettem Daniel-nek hogy jöjjön. Már mindenki fent volt.
- Figyelem, a legfontosabb teendőnk most a város felépítése, ezért több munkásra van szükség.
Siron! A te feladatod az, hogy hozz a lovaskocsival még több rabszolgát.
Daniel! Neked a munkások beosztására kell figyelned. Oszd be őket csoportokra, majd adj ki nekik feladatokat.
Mary. Neked, az élelmezést kell megoldanod. Ügyelj arra hogy minden nap legyen ételünk és vizünk.
Vandergrift, vadásznod kellene.
Aaron, egyenlőre segíts Vandergriftnek.
Victoria. Te az állatokra figyelsz, hogy ne halljanak éhen, vagy éppen szomjan.
- Érthető voltam?
- Én mit csináljak? Kérdezte Vlado.
- Kérlek csinálj egy térképet, a környező városokról, táborokról.
Miután elmondtam, kimentem a szobából, és elindultam a hegyek felé. Bíztam bennük, hogy rendesen végzik majd a dolgokut.
Mire elérkeztem a hegy lábához, elkezdett esni a hó. Tudtam, hogy ha nem hozok a rabszolgáknak meleg ruhát, akkor megfagynak, és cseszhetem az egészet.
El akartam látogatni Villie-Arkanum-ba, hogy megnézzem mi az ottani helyzet. Meg is tettem  volna, ha nem hallom hogy, valaki a nevem ordítozza.
Vandergrift volt az.
- Mi az Vandergrift?
- Gyere gyorsan! Fel kell készülnünk a harcra. Kövess.
- Mi?
Nem válaszolt, hanem elkezdett rohanni a főkapu felé.
- Zárjátok le! Zárjátok le!
Kiáltotta az ott állóknak. Akik vállat vonva leeresztették. Majd a mellékkapuhoz szaladt amit szintén lezáratott.
- Figyelj Maestro, Siron elment majd visszajön, egy csomó bérgyilkossal, akik el akarják foglalni a várost.
- Hová ment?
- Nem messze innen, van egy város, Frocsvine. Oda ment, hogy hozzon őröket, akik éjszaka legyilkolnak minket.
Mennünk kell, gyere szóljunk a lovagnak.
- Aaron, Aaron!
Ordibálta. És már ott is termedt mellette.
- Igen?
- Szólj a katonáidnak, hogy készüljenek a harcra. Siron bérgyilkosokért ment. - Sóhajtott egyet.- Siess hamarosan itt lesznek.
A lovaskocsit is onnan hozta. Siron egy mágus, azért nem riadt vissza a teleporttól.
- És ha olyan sokkal jön, akkor hogyan öljük meg őket?
- Csellel, beengedjük őket, majd lefegyverezzük őket.
- Rendben.
Aaron szólt a harcosainak, én pedig a Vestburgi őröknek. Hamarosan megérkezett Siron 6 databb lándzsással.
- Kiket hoztál? Munkásokat mondtam.
- Tudom, de nem találtam egyet sem. Elvitték mind!
- Rendben. Kérlek kövessetek, mutatni akarok valamit.
Elkísértem őket a hegyhez, majd intettem a katonáknak. Sorba állítottam a bérgyilkosokat, majd mindegyik mögé egy-egy harcost. Siron mellém állt.
- Mielőtt megmutatnám nektek, meg kell bizonyosodnom valamiről. Hogy mekkora félelem lakozik benned a halállal szemben.
Elővettem a kardom, és a nyakához szorítottam. A harcosok ugyanezt tették a bérgyilkosokkal.
- És most mindenki tegye le a fegyvert.
- Mire jó ez uram?
- Egyszerűen csak demonstrálom, hogy mit fognak kapni az árulók.
- És miért pont rajtam?
Kérdezősködött Siron, de már egyre furább hangon. Elvágta a torkát, majd a katonák tették a dolgokut.
- Kötözzétek meg a kutyákat! - Mondtam. - Rabszolgák lesznek. Égessétek el Siront.
Elmentem megmondani Danielnek hogy új munkásokat kapott, és a legkeményebb részlegbe tegye őket.
Majd bementem Maryhez egy kicsit. Már régen nem beszéltünk.
- Hello Mary.
- Szia Maestro.
- Hogy vagy?
- Jól, szeretnék kérdezni valamit tőled.
- Mit?
- Amikor vége volt a bajnokságnak, mit kértél a főnekromatától?
Egy olyan dolgok mondott, ami teljesen kiment a fejemből. Talán sohasem jut eszembe, ha nem kérdez rá.
- Az asylum technika alapjait.
Mary megértően bólintott, majd elfordult.
- Szerezni kellene pár ágyat. Már megfájdult a hátam.
- Mindent sorjában kedvesem.
Mosolyodtam el.
- Kedvesem? - Nevetett Mary - Távol állunk még attól.









XVIII. Fejezet.
A 24. próba.


Az Asylum techinával Enthernavre barlangvárosban ismerkedtem meg. Elverio 24. próbáján. Tisztán emlékszem arra a napra:
- Maestro! A feladatod, hogy meg kell szerezned Enthernavre titkos városának a belépési azonosítóját. Ez egy barlangváros messze északon,
a Tidenian erdőben. Itt az Asylum technikával foglalkoznak.
- Asylum technika?
- Ez a ma létező leghatalmasabb erő. Aki birtokolja e tudást, az valósággal legyőzhetetlen.
- Hogyan jutok el ide?
- Loc-Enternainból húzódik egy alagút ebbe az erdőbe. Ezen keresztól mész el egészen a hegyig.
- Hegyig?
- Van ott egy hegy. Fegyvertelen őrök őrzik, akik kérik a belépési azonosítót. Ha nem tudod kitörlik a memóriád, vagy megölnek.
- És hogyan szerezhetem meg a kódot?
- Majd elmondják az őrök. Most menj.
Sóhajtottam egyet, majd elindultam Loc-Enternainba. Lóval 2 és fél hétig tartott az út.
Hamar ráakadtam az alagútra. 1 őr őrizte.
- Mit akarsz itt fiam?
- Át akarok menni.
- Csak a testemen keresztül.
- Mit tehetnék mégis, hogy átjussak?
- Vegyél rá egy őrt, hogy cseréljen velem.
Elmentem a főkapuhoz, és megkértem az egyik őrt hogy cseréljen a bányánál lévővel.
- Ha legyőzöl harcban, akkor elmegyek.
Nem tartott sokáig a harc, az őr kezéből kirúgtam a lándzsát, majd a kardom a nyakához tettem.
- Legyőztelek. Most pedig lemegyünk az alagúthoz.
- Mostantól a főkapunál van a székhelyed.
- Köszönöm.
Megfogtam a lovam, felugrottam rá, és vágtattam az alagúton. Fáklyákkal volt kivilágítva. Körülbelül 2 és fél kilómáter hosszú volt a járat.
Az alagút végén is állt egy őr.
- Elnézést, merre találom Enthernavre városát?
- Kövess, bár nem fognak beengedni az őrök.
Ezzel elindultam utána. Bementünk az erdő közepébe, mire hozzám szólt.
- Már nincs messze.
Elkezdett futni, én pedig utána. Tényleg nem volt messze. Egy hegység lábánál voltunk, amire simán fel lehetett volna sétállni, ha engedik.
- Kit hoztál nekünk Grielin?
Kérdezte, majd rám nézett.
- Maestro, vagyok. Elverio küldött, hogy szerezzem meg ide az azonosító kódot.
- Elverio? Már sok embert küldött ide a vén csibész. Sikertelenül jártak mind, kivéve egyet.
- Ki volt az?
- Fearjin, volt a neve. Nagyon tehetséges kölyök volt, csak rájött valamire, amit ki kellett volna űznünk belőle.
- Mi volt az?
- Hogy nem muszáj az embernek jónak lennie. A gonoszság könnyebb.
- Hol van most?
- A fene se tudja. Talán már nem is él. De azt beszélik, hogy újra készül valamire. Hogy ő vezeti a Belind-Gainokat.
Elgondolkoztam mélyen, majd eszembe jutott, hogy miért is jöttem.
- Hogyan tudhatom meg az azonosító kódot?
- Válaszd az asylum technika alapját, és tudni fogod.
- Mi van?
- Később megérted.
- Most menj.
Elindultam, vissza a Stardust melletti erdőbe. Mire odaértem Mary és Elverio várt rám a ház előtt.
- Sajnálom, nem tudtam megszerezni a kódot.
- Nem baj, van most fontosabb dolgonk is. Felbukkant a Seasanthenum.
- Mi az a Seasanthenum?
- Egy sárkány faj. Ez a legkissebb példány, ennél csak nagyobb van.
- Mit tegyek?
- El kellene üldöznöd.
- Rendben.
Tehát így ismertem meg az Asylum technikát.





XVIII. Fejezet.
Egy akadály.



Elhatároztam, hogy elindulok Enthernavre városba. Mivel, nem tudtam pontosan hol van, ezért először Loc-enternainba.
Teleporttal mentem, nem akartam napokat utazni. Elmondtam a szokásos „Aquerto Ricasa” mondatot, majd  Loc-Enternainba érkeztem.
Kicsit furán éreztem magam, hogy senkinek sem szóltam az eltűnésemről. Mary valószínűleg tudta, hogy hová megyek. Bízom bennük, hogy ügyesen vezetik majd a várost.
Néha napján úgyis ellátogatok hozzájuk. Az irányt az alagút felé vettem, de koppantam egy nagyot. Az alagút le volt zárva. Gondolkoztam, hlogy hogyan mehetnék át, de semmi nem jutott az eszembe.
Odamentem kérdezősködni a főkapu őréhez.
- Miért van lezárva az alagút?
- Semmi közöd hozzá.
Az őr mogorva volt.
- Szerintem pedig van!
- Na jó, mert összevesztünk az Enternavriakkal.
- Miért mit csináltak?
- Ez viszont már tényleg nem tartozik rád.
Az őr elfogdult.
- Hogyan juthatok el Enthernavre-be?
- Az alagúton.
- De az le van zárva.
A mogorva őr vállat vont, majd az ég felé nézett. Borús volt az ég, tele volt csapadéktól duzzadó felhőkkel.
Bementem a városba, majd elindultam Reinbold felé. Reméltem hogy tudok vele váltani pár szót. Mikor elértem a sziklát ahol az ő háza volt építve, elekzdett erősen havazni.
A ruhánom felhajtottam a csuklyát.
- Nem mehetsz be.
Mondta az őr, ki Reinbold házát őrizte.
- Muszáj beszélnem vele. Hívja ki.
- Van engedélyed?
- Nincs. 
- Ha szerzel bemehetsz.
- Hol szerezhetek?
- Keresd meg Larssont. Ő tud adni.
- Hol találom meg?
- Ott ül a kövön.
Ez a Larsson nagyon öreg volt. Őszhajú szakállal, törpe fickó. Elindultam felé.
- Igen fiam?
Kék szeme volt.
- Jó napot, ön Larsson?
- Igen.
- Hogyan szerezhetek engedélyt Reinbold házába?
- Nekem van.
- Kaphatnék egyet?
- Persze, csak előtte csinálj meg két dolgot nekem.
- Még pedig?
- Szerezd vissza a házam. Utána mondom a másikat.
- Melyik az öné?
- Az a kis viskó.
- Hogyan szerezzem vissza?
- Ez a te dolgod.
Bekopogtam hát a házba. Csörömpölést hallottam majd kijött egy idős, agrsszív ember.
- Te meg mit kopogsz??
- Az az öreg úr mondta hogy szerezzem visssza a házát.
- Már megint? Hányat kell még..
Ekkor rám nézett hirtelen.
- Megkapod, ha legyőzöl valakit arénaharcban.
- Kit?
- A város legjobb harcosát. A fiamat. Elfogadod?
- Attól függ hány éves..
- 15
- Nem. Közelítsük meg másképp a dolgokat. Vagy elhúzol ebből a házból, vagy átvágom a torkod.
- Úgysem mered, gyáva vagy.
Megfélemlítésképpen elővettem a kardom.
Az öreg becsukta az ajtót.
- Még mindig olyan biztos ebben?
- Ölj meg ha akarsz, de a fiam kideríti ki vagy és ezerszer rosszabbul jársz mint én! Te mocskos féreg, te patk...
Elegem lett belőle. Megöltem. A nyakából 1 méter magasra spiccolt a vér. Az emberek sikítozva az őrökhöz szaladtak. Nagy lett a zűrzavar.
- Dobd el a kardot!
A kardom eldobás helyett visszatettem a hátamra.
- Ezt hogy képzeldet fiú? Ez komoly büntetéssel jár majd! Gyere csak, elvisszük Reinboldhoz az uraságot.
- Köszönöm.
- Azt köszönd meg amit kapsz!
Elvittek az őrök Reinboldhoz.
- Uram! Ez az ember meggyilkolta Bahamest!
- Hadd beszéljek vele négyszemközt! Mondta Reinbold.
- És ha megöl?
- Nem fog. Menjetek ki!
- Hogy hívnak fiam?
- Maestro.
- A Vellie-Arkanumi torna győztese? Miért vagy nálunk?
- Enternavre-be készülök. De le van zárva az alagút.
- Igen, megromlott a kapcsolatunk velük, így lezárattam.
- Miért?
- Mert az embereimet elrabolják, darabokban kerültek elő.
- Honnan tudod hogy ők azok?
- Mert bevallották.
- Miért ölted meg a vén bolondot?
- Az őrök nem engedtek be, így engedélyt kellett szereznem. Larssontól kértem, aki azt mondta hogy szerezzem vissza a házát. E..
- Elég, Larsson átvert téged. Az nem az ő háza.
- Ne,..
- Öldd meg őt is. Veled megyek.
- Ha megölöm, átmehetek az alagúton?
- Igen.
Ezzel elindultam Reinbold után. Kifelé menet elővettem a kardom. Az őrök szorosan mellettem jöttek.
- Hagyjátok! Szólt Reinbold.
Odamentem Larssonhoz, és beleszúrtam a kardom a szívébe.
- Gyertek, felnyitjuk az alagutat.
- Vinnék egy lovat is.
- Persze, vigyél csak.
Megfogtam egy lovat az istállóból, majd követtem vele Reinboldot. Felnyitották.
- Jól vigyázz fiam. Ők veszélyesek. Nagyon veszélyesek.
Bólintottam, majd elvágtattam az alagútba. Dohos szag volt bent, és alig volt levegő. Fél óra múlva már kiértem. Mikor a kijáratot elhagytam, a lovam nyerített egyet, majd felborult velem együtt.
Sikerült félreugranom hogy ne üssön agyon.
Vakaki rám szegezte a kardját.
- Ki vagy te?
- Maestro vagyok.
- Villie-Arkanumból?
- Igen.
Felsegített.
- Mit keresel itt? ha nem járunk erre, akkor valószínűleg halott vagy.
- Miért?
- A SeaSecthenum miatt.
- Az micsoda?
- A ma élő legnagyobb sárkányfaj.
- Miért van itt?
- Enthernavre-t őrzi.
- Miért vagy itt?
- Enthernavre-be megyek.
- Sok ember ment már oda, és csak nagyon kevésnek sikerült látnia a várost.
- Nekem sikerülni fog.
- Egy próbát tehetsz. Kövess minket. George, kösd be a szemét.
Bekötötték a szemem, majd a városba vittek. A hegy lába előtt voltam, pont, mint 2.5 hónapja.
- Látom visszatértél, mondta a "kapu" őr.
- Fiúk, menjetek be.
- Tudod az azonosítót?
- Yamdestic maharea.
Az őr várt egy kicsit, majd felnézett az égre.
- Üdvözöllek Enthernavre-ben.
- Ne. Gyere gyorsan. Sietned kell, ha még élni akarsz.
Elkezdett rohanni, én követtem.
- Gyere már. Meghalsz ha nem jössz....






XIX.fejezet.
Enthernavre.